"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk? Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg. Gyönyörű szemében, a fény még csillogott, Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt, Semmi mást nem akart ő, csak élni még. Küzdött még tudott, még volt ereje, De a végzet őt is utolérte. Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik, Vezetik útját, amíg csak álmodik. Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép, Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk, Mondják meg azt neki, hogy S O H A S E M F E L E D Ü N K !!!"

Egy csodálatos ember, akinek hatalmas szíve volt, és mindenkivel kedves volt. Mindig olyannak láttam, mint egy igazi úri nőt. Nagyon szerette velünk tölteni az időt, de ugyanakkor egyedül is szeretett lenni. Nagyon- nagyon hiányzik!  

 

Emlékét szívünkben őrizzük, nyugodjék békében!

Dr Michelisz László szülész nőgyógyász. 

"Elmentél tőlünk egy csendes alkonyon, Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom. Az idő nem gyógyítja sebeinket, Mert Te igazán szerettél bennünket. Egy cél volt a családért élni, Ezt a halál tudta csak széttépni. "

Sose felünk emlékeik örökké élnek

  "Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "      

NYUGODJ BÉKÉBEN!

  Csillag volt mert szívből szeretett, s mi úgy szerettük ahogy csak lehetett. Elment tőlünk mint a lenyugvó nap, de szívünkben él és örökké ott marad!