Ő volt a világ legjobb apukája.

Nagy Péterné, szül: Magyar Margit Mélykút. Édesanya, Anyósom, Nagymama, Dédi.  Nyugodjon békében!

Szeretlek és mindig velem vagy érzem mindent köszönök dráda PAPA. ♥♥♥♥

Most lettem csak igazán árva, csak emlékezni tudok az Édesanyámra. Sosem feledlek örökké szeretlek

Angyal voltál, angyal lettél, Az égi menyország örök üdv és boldogság van. Emléked nem borul feledésnek. Érted kik most zokognak, a sirban is szeretni fognak! Van egy közös nagy vigaszunk! A LÉLEK ÉL:TALÁLKOZUNK! ! ! ! !                                                                             Kedves Marika! Mindig emlékezni fogunk rád! NYUGODJ BÉKÉBEN! ! ! !                                                                                                                                               Dorog idösekotthon dolgozói! Kollégáid! ! ! !                                  

„ Már nem vagy ott, ahol voltal, de mindenhol ott vagy, ahol én vagyok." /Victor Hugo/ "Ha ebben a másodperctöredékben úgy tekintünk vissza az életünkre, hogy tudjuk: elszalasztottunk egy lehetoséget, amikor az élet csodáját ünnepelhettük volna - az a Pokol. Az viszont a Paradicsom, ha elmondhatiuk: "Követtem el hibákat, de nem voltam gyáva. Leéltem az életem, és megtettem, amit meg kellett tennem." /Paulo Coelho/ "Lelked, mint fehér galamb Csendesen messzire szállt. Hiába keres könnyes szemünk, Már többé nem talál. De tudjuk, hogy a csillagok közt A legfényesebb Te vagy, Utat mutatsz, mert szívünkben Örökre itt maradsz!" Szia apu! Hogy vagy? Milyen a mennyország? Épp olyan békés amilyennek mondják? Szabadnak érzed végre magad? Otthonra találtál? Az alagút végén az őrangyalod nézett rád? A szeretteid könnyes szemmel vártak vagy egy mély ölelésbe zártak? Ott tényleg mindig ragyog a nap, a felhők burkolatai alatt? A félelmeid és a fájdalmaid eltűntek? Mondd, kérlek hogy el! Itt a földön most minden zűrös és sötét vártenger. Mióta elmentél, a kincseket már nem halmozom és egy vastag fal árnyékban meghúzódom. Nélküled minden üres lett és kietlen egy apa nélkül az élet bizony kegyetlen. Azonban én remélem, hogy jól vagy és remélem, hogy nagyokat nevetsz, remélem, hogy táncolsz az égbolton, és remélem hogy énekelsz, remélem, hogy a felhőkön meglátom majd mosolyod, mely minden napomba melegséget hozott, remélem az angyalok tudják, hogy milyen csodát kaptak, remélem hogy az utunk végén te ott vársz majd. Tudom, hogy a mennyország még szebb lett, mióta megérkeztél, de kérlek mondd mit csinálsz mióta innen elköltöztél? A napjaid tele vannak szerettetel és reménnyel? Ott is fénylenek a csillagok? Az ég sarkára nálatok is holdat rajzolnak az angyalok? Van ott zene? Művészek és versek? Ott is meglátod mindenkiben a szépet? Mondd édesapa, boldog vagy most? Ugye már nem fáj semmi? Nyugtass meg kérlek, hogy itt lent is lesz majd valami. Tudom, hogy ott ahol vagy, tovább élsz, de a földön még én is vinnélek tovább, emlékként. -T.E.: Apu /Borgóy Kinga/