Nem felejtlek!

 Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk, és ösztökél minket. Halottaink a szívünkben élnek. A "halhatatlanságnak" ez a legvigasztalóbb formája.   Szeretett anyukám emlékére! Csak a családjáért élt- halt. Igazi jóérzésű ember volt. Szerette a virágokat, az állatokat, kedvelte a barátságos embereket. Igazi harcos típus volt, hősiesen küzdött a gyilkos kórral, amivel 11 éven keresztül küzdött. Az erőt, az élniakarását a betegségben a családjából merítette. Ez adott neki hitet. Sajnos 2013. január 27- én érző szíve megszünt dobogni. Egy űrt hagytál magad után hátra, drága emléked szívünkben örökké élni fog! Mert akit szeretünk sosem hal meg!        

 

Határozott, rendszerető nagy munkávalbiro, ember ki utolsó pillanatig dolgozott, még betegen is.

Édesapámért égjen a gyertya!

 

Nagyon jó ember volt, cipész szakmában dolgozott az akkori KTSZ- nél

Szomorú szívvel tudatjuk rokonokkal, barátokkal, és mindazokkal akik ismerték, és szerették, hogy drága Feleségem, Édesanyám, Nagymamám   Horváth Józsefné (sz: Hébenstreich Julianna) mindenki Juci mamája volt Kétújfalu-i és Csányoszró-i lakos   méltósággal és türelemmel viselt súlyos betegsége után 2018. március 17-én életének 82 évében álmában, csendben, örökre megpihent.   Utolsó üzenete mindenkihez, ahogyan kérte...: „…Szerető szívem értetek dobogott megfáradt testem végleg elhagyott. Bánatos lelkem most felszállott a menybe ott leszek veletek örökkön Örökre…”                                                                                                                         a gyászoló család

"Köszönöm, hogy elhitetted velem,hogy bármit megcsinálok,jól csinálom... Köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni... Köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain... Köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni,gondolkozni,kérdezni és felelni... Köszönöm, hogy akkor,amikor a világ összeesküdött ellenem, Te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál,erőt adtál... Köszönöm,hogy gyengéimet, hibáimat diszkréten kezelted... Köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor màr egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem... De sosem hagytál magamra teljesen... Állandóan keményen dolgoztál Apával együtt, hogy mindenem meglegyen és mindig biztattál, hogy csak így tovább és én büszkén hirdettem : Anya mondta!!!  Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy Te legyél az Édesanyám, De ha lehetne, akkor is Téged választanálak ÚJBÓL...!!!!"