Egy nagyon fantasztikus, erős, szerethető ember volt! Mindent megtett a családjáért még az utolsó percben is! ! ! Sokat dolgozott, néha tul sokat is! ! ! Nagyon szerettem és szeretem még most is az én drága apukámat és soha nem felejtem és nagyon hiányzik! " Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszok itt; Ezer fúvó szélben lakok. . . Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény. Szelid esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben. Fejed fölött körzö madár, Csillagfény sötét éjszakán. Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok, S minden neked kedvess dolog. . . Síromnál sírva, meg ne állj,   Nem vagyok ott, nincs is halál! ! ! ˝ Ez lesz Drága Édes Apukám az első karácsonyunk nélküled! Nem is tudom mi lesz de az biztos, hogy mindenki sokat fog rád gondolni ezen az ünnepen és nagyon fogsz hiányozni a családi asztaltól és a családi fotokról:(  SZERETNEK TÉGED ÉS SZÍVÜKBEN ŐRIZNEK LEÁNYAID: ENIKŐ, ANITA, ERIKA UNOKÁID: EMESE, MARCIKA ÉS SZERETŐ FELESÉGED: KATI! ! ! !

Testvérem, hosszú idő alatt kialakuló, tüdőt érintő betegség következtében elhunyt. Szép reményekkel indult az élete, okos, értelmes, tanulékony kisgyerek volt, viszont rendkívűl érzékeny és hiperaktív. Már egész kicsi korában folyékonyan olvasott, több iskolai szavalóversenyt is megnyert. Hobbija lett, majd mániájává vált az olvasás. Irodalmi téren óriási lexikális tudást halmozott fel, amit viszont soha nem tudott hasznosítani az életben. Kamasz korától egyre több magatartásbeli és beilleszkedési probléma jelentkezett. Az iskolából kicsapták, majd a munkakerülés miatt (akkori KMK), egy év "kényszer munkára" ítélték. A gyerekkorában és a fiatal felnőtt korában átélt, családból és közösségből származó negatív élmények, valamint a nevelés hiányosságai - nagyrészt apai részről - , rossz hatást gyakoroltak a személyiség fejlődésére. Lelki sérülése, önpusztító életvitelt és a család ellen való fordulást eredményezett. Ennek során mindennapossá váltak az incidensek, és nagyon sokszor a tettlegességig fajuló veszekedések. A történések odáig vezettek, hogy szociális otthonba került. Ott hunyt el, 12 év után. Hiányzol testvér!

 Az én édes anyucikám!                                                                                                                                                    "Még most is hallom a hangodat érzem kezed, hogy most is simogat. "

Édesanyánk egy áldot jó asszony volt ,nagyon szeretük, és nagyon hiányzik nekünk !

Editke nyugudj békében!

A Nagypapám nagyon szomorú hogy már nincs velünk.

Nyugodj békében Zsuzsi!

 . . . . . " Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek. Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti  KÁR  VOLT  SIETNI. "    (MÁRAI SÁNDOR)