. . . "csak az hal meg, akit elfelejtenek" . . .      

Szerető férj, apa és nagypapa!

"Lassan csitul a fájdalom, Nehezen gyógyul a seb. Hatalmas az én bánatom, Ő ezt már nem érzi meg. Itt hagyott minket csendesen, Elvitte tőlünk a halál. Nem hív magához senkit sem, nem szól, hogy valami fáj. Üvöltenék! - ha hallaná, ...- hiába, nincs visszaút. Fájdalmamat mi oltaná? Sírok csak, nincs más kiút. Pihenjen békén nyughelyén. - Bár elfárad a bánat, Fájón, bénultan siratom Őt, Drága Édesanyámat!"   "Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre,                                                        ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "  

Tóth Lajos (1939-2001) Az édesapám, a legdrágább ember, a legszeretetteb személy számomra. A Zalka Máté Katonai Főiskola oktatója volt. Apa, nagyon hiányzol, szeretlek.

József egy nagyon jó kolléga barát , szerető apa és férj volt! Nagyon hiányzol mindanyiunknak! Nyugodj békében!

  "Köszönjük, hogy éltél, és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre, Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "

 

Drága Nagymamám, aki 93 évig élt hűségesen Istenhez és családjához. Szeretett és sokat szenvedett. Átélt háborút, szegénységet, bánatot. Kérdeztem tőle, hogy hogyan tudta mindezeket végigcsinálni. Erre csak azt mondta, hogy mindig csak azt tette, ami éppen adódott. Nem kesergett, nem panaszkodott, csak tette, amit tenni lehetett.   Sokszor emlegetett egy verset:   Szabolcska Mihály: Piroska beteg   Borúljon a világ Hallgatag éjbe, Halkan suttogjon a Szellők beszéde: Fátyollal legyen az Ég arca bevonva, Ajk egy se förödjön, Jóleső mosolyba: - Piroska beteg!   Csillag ne ragyogjon, Csak a hold járjon, Halavány súgárral, Pusztúló tájon, S ha vidám szivet lát Vagy nyíló virágot, Olvasson e hirrel, Hervadást reájok: - Piroska beteg!   S ti társai néki, Ott fent az égben: Szemetek is mély bú Könyében égjen. S ha kérdezi Isten, Mért jártok e gyásszal? Csak annyit mondjatok Lassú zokogással: - Piroska beteg!

DRÁGA ÉDESANYA, FELESÉG, ÉS NASZASSZONY, KI HOSSZÚ BETEGSÉG UTÁN HAGYOTT ITT BENNÜNKET.