Soha nem felejtünk!

 

"EGY ANYA SZÁMÁRA KI ELVESZÍTETTE GYERMEKÉT, AZ ELSŐ NAP SOHA NEM MÚLIK EL. EZ A FÁJDALOM NEM FONNYAD EL AZ IDŐVEL. HIÁBA KOPIK EL, HIÁBA FAKUL MEG A GYÁSZRUHA, A SZÍV FEKETESÉGE NEM OSZLIK EL SOHA! " NYUGODJ BÉKÉBEN DRÁGA KIS ANGYALKÁNK!

Bányász volt, vájár aki a tatabányai Xll /A robbanás túlélőjeként ismét visszament, majd később frontmesterként ment nyugdíjba Szárliget, Mány után. Szerető családapa, nagypapa, férj. Borász a Baji szőllőhegyben, sokat dolgozott, szerette a szőlőt, a bort, a családját az unokáit. 

Legszebb, legerősebb pici fiúcska a világon ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

maskepp lenne minden,hogyha velunk lennel,ha hozzank szolnal,ha rank nevetnel,elvited a fenyt,a derut, ameleget,csak fenysugarat hagytal,az emlekedet,ez a gyertya most erted egjen ,ki fent laksz mar a magasegben,ki vigyazol rank odafentrol,s lelkunkhoz szol a vegtelenbol. a gyaszolo csalad

 "Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen, Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem. Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent, Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet, Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek. Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! "   Úgy hiányzol! Az esti szellő meglebbenti sálam, Néhány ablakban kigyullad a fény, A szürkületben mintha elém jönnél, Hogy te vezess! Örömmel jössz felém. Hozzád indultam, ki a temetőbe! Nem siratni jöttem, hanem emlékezni. Gyújtani egy gyertyát, ne menj feledőbe, És egy szál virágot a sírodra tenni. Megköszönni, hogy voltál - s még mindig vagy - velem, Hogy tőled, általad szebb az életem, S hogy annyi szép emléket hagytál itt nekem! Nyugodj hát békében, még mindig szeretlek, Nem hal meg az, kit el sosem felednek! "

Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk, sohasem feledünk, Emléked örökké él. Emlékedet őrzi mind, ki hű barát. Elrabolt az ár élted hajnalán, Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált: Mért vitt téged el ez a rút világ?

A legjobb édesapa volt.                                    "Mikor az erőm elhagyott                                     És a lelkem roskadozva vittem                                     Csendesen és váratlanul átkarolt az Isten. "   Nyugodj békében!

Mint préselt virágok albuma olyan a múlt de olyan is mint rég hallott zenedarab amiről újabb melódiák jutnak eszünkbe vissza-visszatérő dallamok továbbzsonganak a törékeny jelenben. Emlékezés Szerző: Gömöri György