Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged. . . Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :( Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz! "

Nagyon de nagyon hiányzik!

Megyek Hozzád! Vársz Rám ! Tudom! Egy könnycsepp lefolyik arcomon, de lehajtom fejem, hogy ne lássa senki, hogy tud a bánat engem tönkre tenni! Átölel szorosan, mintha társam lenne, mintha velem, bármit megtehetne, belemar húsomba már mindenem vérzik, még jó, hogy mások a fájdalmam nem érzik! Megyek Hozzád ! VÁrsz RÁm ! Tudom! s, közben halkan neved suttogom! Jön a bánat is, tt jár mögöttem, micsoda hatalma lettt már fölöttem! S itt vagyok látod  én , és a bánat , de nem láthatom meseszép orcádat, mert a rideg kő előlem eltakarja, reszkető vállam a bánat átkarolja! Most simogat, vigasztal, hazakísér, csendben, Meglátta végre mi van a szívemben. Nem mar a húsomba soha többé, inkább segit vinni a gyászom , most és MINDÖRÖKKÉ!   Az emléked örökké bennem fog élni, a szívemből soha többé nem tudlak kitörölni! lányod és unokád

A jeljobb ÉDESANYA, NAGYMAMA!

Búcsúzom.. Furcsa, mennyire fáj, amikor egy barát elköltözik - és amit hátrahagy, csupán a csend.

drága nagypapi. . .

Fájó szívvel búcsúzik tőled, családod! Nyugodj békében!   " Álmodd az angyalok álmát, Táncold az angyalok táncát, Ne fájjon már semmi Neked Ott fenn, a csillogó Égben. Elsuttogom imám itt lenn, Az Istent én csak erre kérem. "   " Áldott légy Lelkünkbe daloddal lelkedet írtad, Szívünkbe hangoddal bánatod sírtad. Most mi sírjuk imánk, föl a messzeségbe, Áldott légy, és örök - Isten tenyerében. "

Dénes Zoltán 1957. május 12-én született Szegeden. 1985. június 14-én Szegeden szentelték pappá. 1985–86-ban Mórahalmon szolgált adminisztrátorként, majd káplánként a debreceni Szent Anna-főplébánián 1986–87-ben és Gyulán 1987–89-ben. Újirázon 1989-től haláláig, Berettyóújfaluban 2014-től 2016-ig volt plébános. 2010-től haláláig espereshelyettes volt a Berettyóújfalui Esperesi Kerületben. 2012-ben címzetes kanonoki címmel ismerték el lelkipásztori helytállását. 2019. augusztus 19-én a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át. Fáradhatatlanul kutatta és odaadóan szerettette meg tanítványaival és az érdeklődőkkel a bihari táj vallásnéprajzát. Kezdeményezéséből a hívek sokaságát vonta be az újjáélesztett Szent László-zarándoklatba. „Régi nagy királyunk, dicsőséges László, kérünk, légy Istennél értünk közbenjáró!” (a nagyváradi Szent László-himnusz refrénje)

“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Elfáradtál az élet tengerén Pihenj csendben a föld lágy ölén. “Ha ránézünk sírodnak kövére Szorgalma s munkádnak e sir lett a bére Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt Küzdelem és szenvedés volt az életünk Legyen nyugodt csendes pihenésünk Emléked szívünkben örökké élni fog

Zalacsányi Általános Iskola igazgatója, kedves szomszdunk! Nyugodj békében Csaba! !  

 . . . . . . . létrehoztam  ezt az oldalt. . . . . . mindig ragyogjanak Neki a gyertyalángok, mint ahogy Ő is ragyogott nekünk, a nevetésével, vidámságával. . . . mindig itt lesz velünk, mert nem felejtünk. . . . .   by: Marianna

Szeretett, igen tisztelt kollégám!   Nyugodj békében!