Most is latom, ahogy ballag hazafele vasarnaponkent a templombol: lassan, meg- megallva, zakojat vallara vetve. . . . , ahogy a kertben matat, komotosan kotozgeti a szolo agakat. . . . , vagy ahogy a megunhatatlan sakkfigurait rakosgatja, es probalja megverni a komputert. . . . Dolgos, becsuletes, tiszta szivu ember volt. Hirtelen halala mindnyajunkat lesujtott. Probalom feldolgozni, elfogadni, megerteni ami tortent, de egyelore nem megy. Az meg jobban elkeserit, hogy meg elhetett volna, ha jobban odafigyelnek ra a dicsoi korhazban es nem kezelik felre. Nem volt annyira beteg, hogy ez tortenjen. Itt a tavasz, mennyire szeretett ilyenkor kint a kertben dolgozni. Mar soha tobbe nem latom, amint ott tevekenykedik. Emleket orokke szivemben orzom es e gyertyakkal emlekezem ra.   " Ha el is mentem, itt leszek veletek, Leszek lelketekben aranykeret. Mindig itt leszek titkon, észrevétlen, Ha el is mentem, itt marad a léptem, Végigkopog az édes otthonon. . . "    Hosszabb megemlekezes itt: http://shanghaibanelni. blog. hu/2012/05/22/bucsu_edesapamtol                

    "Gondolok rád akkor is, mikor nem beszélek rólad.   Ott vagy minden nevetésben, a szerető ölelésben.   Ott vagy minden hallgatásban, a néma kiáltásban.   Mikor fákon csiripelnek a madarak jelezvén,   hogy ezzel is újra itt a tavasz.   Ott vagy a nyíló virágokban, a reggeli napsugárban,   A hajnali ébredésben, az éjszakai csendben.   Ott vagy minden rezzenésben, az érintésben,   A viharban hajladozó fákban, minden percben és órában.   Itt vagy velünk, tudom. . . , érzem,   Bár a szemem nem lát téged! "   Nyugodj békében Drága Hugicám! Szeretünk  <3

 

Szeretett Édesapánk emlékére!   "Nőnek az árnyak, s ahogy  fogynak az esték,  úgy fáj egyre jobban,  hogy minden csak emlék.    A Te szíved nem fáj,  de a miénk vérzik,  mert a fájdalmat  csak az élők érzik. "   Nyugodj Békében! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !

 

REQUIESCAS IN  PACE!  G.