Vidám , kedves segítőkész ember volt  és az apukám!

Szeretö ferj, szeretö apa, jo barat, kedves szomszed, ismerös, aki egy szörnyü, erthetetlen gyilkossag aldozata lett.

 Csak az hal meg akit elfelednek. Örökké él akit szeretnek."

" Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyű a föld izét, A csillagot fönn és a felleget. " " Olyan érzés volt, mintha egy halott madarat tartana a kezei közt. Egy madarat, amely az előbb még élt, és a kezét csipkedte - most pedig hidegen és élettelenül fekszik kezében. "

 

"Elmentem Tőletek nem tudtam búcsúzni, Nem volt idő arra el kellett indulni, Szívetekbe hagyom emlékem őrökre, Ha látni akartok nézzetek az égre. "

 

Édesapám rövid, de súlyos betegség után életének 76. évében 2013. 07. 23- án elhunyt. Ezt az oldalt az Ő emlékének szeretném szentelni. Nagyon hiányzol! Hiányolnak, feleséged, gyermekeid, unokáid, testvéred, rokonok, barátaid.

 

Nincs nap, hogy ne jutnál eszembe, Bezártalak örökké szívembe, Ahonnan semmi nem vihet el, Itt örökké velem leszel.   Itt a Földön nem látlak többé, Mert ez a tiszt már az angyaloké, Képeidet sokat nézegetem, S könnybe lábad mindkét szemem.   Bizony, már több mint kilenc éve, Hogy elmentél a Mennyekbe, Remélem, ott megtaláltad a boldogságot, És fentről látod e világot.   Számtalan jót cselekedtél, Ha bajban voltam, segítettél, Néha érzem, hogy itt vagy velem, S bátorítva fogod két kezem.   Bár nem volt sok időnk együtt, De sokat játszottunk, beszélgettünk, Átölelni már soha nem tudlak, De míg világ a világ, szeretni foglak.  

A legdrágább Édesanya, aki olyan hamar itthagyott minket

Nemrég ismertem meg, sajnos betegségünk hozott össze minket, de betegsége ellenére egy életvidám KEDVES nagyszerű NŐT, ANYÁT ismertem meg benne. Sohasem feledlek! ! Nyugodj  békében!

Bakonyi Beáta 1968. február 6- án született Budapesten. Két fivér kis húgaként szeretetteljes légkörben nevelkedett, ahol legfőbb értékek voltak, a segítőkészség, az egymás tisztelete és megbecsülése, mely egész életét meghatározta. A testvéri szeretet és a kölcsönös segítségnyújtás mindvégig elkísérte útján. A legnagyobb boldogságot számára leánya, Noémi jelentette. Őt mindennél jobban szerette, féltő gondossággal nevelte, elhalmozta szeretetével, mindent, amit csak tudott, és amire lehetősége volt megadott, hogy gyermeke semmiben ne szenvedjen hiányt. Barátainak mindig boldogsággal teli szívvel, meleg szeretettel mesélt az Ő kis „Gyönyörű ségéről”. Noémit jó anyaként támogatta és minden pillanatában büszke volt Rá. Szerette a régi fényképeket nézegetni, sokszor hosszasan mesélt a megörökített színes emlékek láttán. Szeretett olvasni, mindig nyitott volt a világ eseményeire. Szeretette a baráti összejöveteleke t és szívesen látta vendégül barátait. Szerette a kötetlen beszélgetéseket . Barátait mindig együtt érző figyelemmel hallgatta, olyankor szívének kapuját teljesen kitárta. Őszinte, becsületes ember volt, véleményét mindig nyíltan, mellébeszélés nélkül kimondta, tanácsaira érdemes volt odafigyelni. Érzékenységének és tiszta szívének köszönhetően Ő képes volt arra, hogy mindenkit elfogadjon a maga valójában, és hogy szeretteinek belső értékeire figyeljen. Mindenkivel jó kapcsolatot ápolt, mindenkit tisztelt, és mindenkit szeretett. … Mindenkit egy kicsit másként, mindenkit egy kicsit másért. Munkásságát tekintve dolgozott a Képcsarnok Vállalatnál, később a Belügyminisztér iumban, majd ezután több mint egy évtizeden át végezte lelkesen az élet által rá rótt feladatokat az Allianz Hungária Nyugdíjpénztárb an. Kollegái a következő gondolatokkal emlékeznek Rá:Bakonyi Beátában egy kedves, mosolygós, segítőkész embert ismerhettünk meg, munkatársként és barátként egyaránt mindig lehetett rá számítani. Igazi csapatjátékos volt, soha nem a munka könnyebbik részét kereste, hanem lelkesen nekilátott az olykor- olykor igencsak komoly mennyiségű feladatnak. Életszeretete, munkakedve, optimizmusa csodálatra méltó, egyben példaértékű lehet mindannyiunk számára. Munkáját, emberi magatartását számos elismerés jelzi. Amikor két évvel ezelőtt súlyos betegséget diagnosztizálta k nála soha nem látott erővel és elszántsággal küzdött a betegség ellen, de az orvosi segítség, a család és a barátok támogatása, a sok- sok pozitív energia, a munkatársak segítő összefogása is kevésnek bizonyult. Pedig tele volt tervekkel! Meggyógyulni, maradni még a szeretett nyugdíjpénztárb an és aktívan dolgozni, gondoskodni Noémiről, Svédországba utazni szeretteihez, büszke anyaként részt venni Noémi szalagavató bálján, együtt átizgulni Vele az érettségi vizsgákat, majd könnyes szemmel elengedni őt a felnőtté válás útján. Tehát terve és tennivalója is lett volna még bőven, de szerető szíve 2011. március 5- én, életének 43. évében megszűnt dobogni. A földi lét számára véget ért, így minden terv és minden remény könyörtelenül szertefoszlott. Nem marad más csak a csend, a sóhajok, a lehorgasztott fejek, könnycseppek, s a fájdalom! Akik hiszünk az üdvözülésben, bízunk abban, hogy odaát, ahová majd egyszer mi is követjük Őt, elnyeri az Igazság Koronáját, mert Bakonyi Beáta emberi mérce szerint megérdemli! E szeretetre és tiszteletre méltó édesanyától, testvértől, baráttól búcsúzik: lánya Noémi, testvérei Dezső, Zsolt és családjaik, nagynénjei, nagybátyjai és családjaik, barátai, kollegái, szomszédjai, mindazok, akik ismerték, szerették, tisztelték, akik meg tudtak jelenni a végtisztességen , és akik távolból emlékeznek Rá. Most, ez az egyetlen és utolsó cselekedet, amit Bakonyi Beátáért megtehetünk, hogy gondolatainkat rá irányítva szívünket kitárjuk azért, hogy hálával és szeretettel búcsút vegyünk Tőle. Köszönjük őszinte szeretetét, tiszta barátságát, szívből jövő, meleg öleléseit és mindazt a sok értéket, amit Tőle kaptunk! Hálásak vagyunk, hogy ismerhettük, hogy földi életének részesei lehettünk! Legyen hozzá kegyes a Mindenható, aki adta és visszavette ajándékba kapott életét! Isten nyugosztalja!