Édesapám egyszerű vidéki ember volt, akinek a család  és a munka volt az élete.     "A múltba vissza nézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincsen már. "

 

EMBER volt, csupa nagybetűvel!   "Ha rám emlékeztek, köztetek leszek, De fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, Emlékem így áldás lesz rajtatok"    

Horváth Istvánné (született: Baán Anna Mária) Marika

"Még látom ahogy jössz felém, s érzem kezed melegét, nem búcsúztál csak itt hagytál, most érted ég a gyertyaláng. Ha feljönnek a csillagok, egyikben majd te ragyogsz."

A legjobb nagyi volt a világon!

 

. . . Örökké élni fogsz, mint a csillagok. . .   "Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,   nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.   De egy könnycsepp szemünkben Érted él,   egy gyertya az asztalon Érted ég.   S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,   amit tőlünk soha senki el nem vehet.   Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,   szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "

 

Elválni Édesanyától nagyon nehéz, de tudom, el kell, hogy engedjelek, hogy lelki békédet, boldogságodat megtaláld. Légy Nagyon Boldog a Mennyek Országában! Nyugodj békében, az örök világosság fényeskedjék Neked. Amíg csak élek, szerető szívemben örökké élni fogsz! ..Éltetni fog mosolyod szívemben és lelkemben

Édesapám egy kedves jó szívű ember volt. Mindenkit meg tudott nevettetni.                                                                    Vidám jó lelkű ember és szerető apa volt.