"Volt valaki,kit nagyon szerettem De már nincs velünk,elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság,őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei,iránt végtelen volt szeretete. Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem,velem szenvedett Ha boldognak látott,együtt örvendett Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott. Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt,melyet felém árasztott. Élénken él bennem e sok szép emlék róla Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű Társ volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Már az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk... De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében!!!

A mai napon (2015. 04. 22. ) újabb gyertyát kell gyújtanunk, mert itt hagyott a mi Jutkánk. Búcsúznunk kell egy nagyszerű TANÁRNŐ- től, anyától, nagymamától, barátnőtől, kollégától. . . .  

 

Eljátszottad már kis játékidat, Kedves fiú, hamar játszottad el; Végsőt mosolyga orcád, s a halál Leszedte róla szép rózsáidat: Nemcs ak magad menél, elvitted a Szülék vidámságát, elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah Ki fog téged megint fölkelteni? Sirat szülőd, és mondja " Kelj fiam, Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem! " Mind hasztalan, te meg nem hallod őt: Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid, Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled.

 

Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt. A vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; neked, én konok, csirkét is szereztem s te már seholse voltál. Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd s magad. Vigasztaltad fiad és pirongattad s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. Levesem hütötted, fujtad, kavartad, mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem! Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad - félrevezettél engem. Ettelek volna meg! . . . Te vacsorádat hoztad el - kértem én? Mért görbitetted mosásnak a hátad? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy! nem- lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve - nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni.

Taves! Fájó szívvel búcsúzunk! Nyugodj békében drága Gabi!

Megpihent szíved, szemed álomba merült. Felszállt a lelked, angyalok közé került. Angyalként jössz hozzánk, éjjel csillagként ragyogsz. Igaz nem látunk de tudjuk, fentről mindig ránk mosolyogsz! Apu♥   Örökre szivembe zártalak, s mindig hiányozni fogsz, tudom téged hiába várlak, de számomra csillagként ragyogsz! ! ! ♥♥

Ma este 2014. 11. 09. Elhunyt Ambrus Pál a nagypapám. Nagyon Szeretünk és Hiányozni fogsz nagyon. :'( Tudom, hogy fentről figyelni és vigyázni fogsz ránk. NAGYON SZERETÜNK HIÁNYOZOL!