Fiatalon megjárta a poklok-poklát.a kegyetlen kór elvitte.Örökké szívünkbe él.Nyugodj békében! Nőnek az árnyak,múlnak az esték,úgy fáj egyre jobban hogy minden csak emlék.A te szíved nem fáj,de a mienk vérzik,Mert a fájdalmat csak az élők érzik.

" Csoda volt hogy eltel , es bennunket szerettel, nekunk nem is haltal meg , csak almodni mentel. Egy remenyunk van , eltet es vezet , hogy egyszer meg talalkozunk veled " " Elcsitult a sziv, mely ertunk dobogott,  Pihen a kez , mely ertunk dolgozott.  Szamunkra te sosem leszel halott  Orokke elnifogsz, mind  a csillagok. " Nagyon nagyon szeretunk es hianyzol nekunk Gyerekeid, unokaid, rokonaid . . . .

Drága Édesapám! " Annyira fáj, hogy el sem mondhatom! Nem látom többé, s nem is hallhatom. Hiába érzem őt itt belül élénken, kezét felém nyújtva esdőn, félénken. Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek, s mikor elmentél nem fogtam a kezed. "

Élet vidám, segítőkész , őszinte ember volt. Szeretett hülyéskedni. Mindenkit meg nevetetett . 2- es számú Általános ikolába járt, utána Gundelba elvégezte a szakács szakmát. Szigetszentmiklóson az Arany fakanálba dolgozott. Nagyon szerette ezt a munkát. Rá mindig lehetett számítani. 2011. 12. 20. án munkába ment, zebrán ment volna át, de Takács Anna Mária elgázolta. Helyszínen elvesztette eszméletét. Soha többet nem tért magához. Baleset napján, délelött beállt az agyhalál. Másnap lekapcsolták a szerveit életben tartó gépeket. 3 embernek esélyt adott új élethez. Szívét és 2 veséjét tudták donornak használni. Gyilkos gázoló aki nem az utat figyelte, mai napig nem tette meg azt a lélpést hogy részvétet nyilvánitson. Amilyen a magyar törvények, még csak büntetést sem fog kapni. Szonoru és fájdalmas hogy nincs igazságos itélet, itt Magyarországon.

Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, és nem hisszük el, hogy már Téged hiába várunk. Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon tört ketté az életed. Temető csendje ad Neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad. Vidám arcod nem látjuk többé, de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké!   Fájdalmunkat nem enyhítik a múló évek, mosoly mögött is ott vannak a fájó könnyek. Gondolatban velünk vagy, bármerre is járunk, tudjuk, hogy nem jössz és mi mégis várunk! A múltba visszanézve valami fáj, akit szerettünk, nincs többé már! Várjuk míg élünk, várjuk Őt, Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt. Aztán a valóság ránk szakad. Lelkünk tovább fáj a kín alatt. Kiáltanánk, hogy Ő is hallja odaát, Hol vagy, nélküled üres a világ. Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz, Mi megyünk hozzád, ott leszünk veled!  

"Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked, Emléked örökké itt van velünk Amíg élünk, te is itt élsz velünk! "       "Téged elfelejteni soha nem lehet, Sajnos meg kell tanulni élni nélküled. Csak az hal meg akit elfelejtenek. Fájó szívünk fel- fel zokog érted, Örökké szeretünk nem feledünk téged. "       "Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát. Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz rá, s veled marad örökre! "   "Nem simogat kezed, nem mosolyog arcod,   hiába szólítunk nem halljuk már hangod.   Egy jaj szó, nem sok annyit nem mondtál,   csak elmentél a halál hosszú útján!   Szíved már nem fáj a miénk vérzik,   a fájdalmat, szenvedést szeretteid érzik! "         "Némán elkísérnéd felhőkön át, de az ég kapuját nem lépheted át. "   "Kinézek az ablakon, látom a holdat ragyogni, arcomon a könnycsepp végig akar folyni. Ha most megkérdeznéd, mi a bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol nagyon! "      

Amióta nem vagy nekünk, siralom lett az életünk!

 

A Világ legjobb Édesapja! Nem hagyott itt, csak előre ment. . . A kép hallgat, az emlék mesél. Emlék nélkül e kép semmit sem ér. Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott, Akkor se felejtsd el, hogy voltam, s talán vagyok. . . " A múltba visszanézve valami fáj, Valakit keresünk, aki nincs már. Nélküled szomorú az élet, És még most sem hisszük el, Hogy többé nem látunk Téged! " Amikor útra keltem még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek vissza hozzátok többé soha, nem tudtam, hogy a sors íly mostoha. Hisz fiatal voltam, és élni akartam még, ez a szörnyű eset miért pont engem ért? " Ha Rám gondoltok köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha Rám gondoltok mosolyogjatok, mert én már Istennél vagyok. Nagyon akartam élni még, érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett mennem, ŐRIZZETEK SZÍVETEKBEN! " Emléked szívünkben örökkön örökké él!

 

Míg jövőjét építettük Sorsa el volt döntve rég. Megkivánta, elszerette Tőlün k a hatalmas ég. Nem törődve semmit azzal, Hogy szivünknek fájni fog: Jöttek érte s mosolyogva Vitté k el az angyalok! Ábrányi Emil (ifj. )

Drága anyukám! ! Ne haragudj amiért nem tudtam enyhíteni a fájdalmadat, ha tudtam volna, hogy utoljára kérsz bármit is, megtettem volna még a lehetetlent is. Ha tudtam volna, hogy az a szörnyű este lesz az utolsó álmod, bármit megadtam volna hogy tovább álmodd! ! ! Szeretlek Anyuciért! ! ! Akinek sajnos el kellett mennie. . . Nem tudom miért? ? ? ? ? De nem hogy én, hanem az 5éves pici lánya sem? ! ! ? ? Mi lesz velünk? ? ? Hittem az utolsó percben is, hogy meggyógyulunk. NEM IGY LETT. Reggelre elaludt. . . :(Anci! ! Aludj békében és gondolj ránk sokat, mert mi csak rád fogunk! ! Hiányzol és szeretünk.

" Becsukott szemmel még látom a lelkét, ki mellettem ül, és nékem mesél. . . Nem maradt utána, más csak az emlék Örökké szeretlek bárhol legyél! "