Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre.

Kedves M. Eltelt egy év mióta elmentél. Az első sokk elmúlt, de a gondolatok még most is kavarognak a fejemben. A hiányod miatt érzett fájdalom nem enyhül. Búcsúzni akartam Tőled, de képtelen vagyok még arra, hogy elengedjelek. Nagyon sokkal tartozom Neked, így búcsú helyett inkább köszönetet szeretnék mondani a csodáért amit Tőled kaptam. Köszönöm, hogy megtanítottál az életet szépnek látni! Köszönöm a mosolyodat, ami talán a világ legédesebb mosolya volt és amit mindig a szívemben őrzök. Köszönöm az édes órákat, a szívdobogást, az összefonódó álmokat. Köszönöm, hogy láthattam a szemedben a gyermeki ártatlanságot, a nevetésed varázsát. Köszönöm a fájdalommal teli napokat és a hihetetlen boldogságot. Köszönöm Neked, hogy megtanítottál látni a ritmust és a dallamot. Köszönöm, hogy megszeretetted velem Debussy- t, Copland- t, Csajkovszkijt és Johnny Mercert és ő általuk a klasszikus zenét. Köszönöm, hogy része lettél az életemnek és átélhettem Veled a csodát! Megajándékoztál az élet legcsodálatosab b , legtisztább érzésével. Köszönöm Neked a varázslatot, amiben részem lehetett. Köszönöm, hogy megérintetted a lelkem! Bízom az Úr mindenható erejében, hogy nem vett el végleg tőlem és még láthatlak valaha. Igen, - most már tudom - Te egy legenda voltál, egyszeri és megismételhetet len. Számomra viszont Te voltál Minden! Hiányzol! Angel love . . . Úgy fogom élni az életem, mintha minden nap az utolsó lenne. Egyszerű búcsú nélkül minden olyan gyorsan múlik el. És most, hogy elmentél nem tudok elég hangosan sírni. Nem, nem tudok elég hangosan sírni, hogy Te meghallj engem már! Kinyitom majd a szemem és meglátom most először, hogy úgy engedtelek el, mint egy gyermek a papírsárkányát. Ott jár fent az égen, ott megy túl a felhőkön. Nem tudni miért. Nem tudok elég hangosan sírni. Nem, nem tudok elég hangosan sírni, hogy Te meghallj engem már! Hiába nézek vissza és látom ahogy ott állsz, hiszen nem maradt már más, csupán egy üres szék. És most, hogy elmentél, Nem tudok elég hangosan sírni. Nem, nem tudok elég hangosan sírni, hogy Te meghallj engem már! Ott jár fenn az égen, ott megy túl a felhőkön. Nem tudom miért. Nem tudok elég hangosan sírni. Nem, nem tudok elég hangosan sírni, hogy Te meghallj engem már! És most, hogy elmentél nem tudok elég hangosan sírni, nem, nem tudok elég hangosan sírni, hogy Te meghallj engem már! . . .

Nem vagy többé.nincs ilyen más. Egyetlen voltál

Spanyol autóversenyző. Az egész család ereiben benzin folyik vér helyett: édesapja, Emilio de Villota megjárta a Formula 1- et, bátyja pedig szintén autóversenyző. Résztvett úgy túra- , mint formaautó bajnokságokban is. Karrierját - a nagyokhoz hasonlóan - gokartozással kezdte, 1996- ban. 2001- ben nyergelt át a spanyol European F3 sorozatba, ahol egészen 2005- ig maradt. Később indult többek között a WTCC- ben (túraautó világbajnokság) , az ADAC Procar Series- ben és a Superleague Formulában. Hosszú idő után az első nő, aki közel került a Formula 1- hez. 2011- ben tesztlehetőséget kapott a Lotus Renault- tól, ezután 2012- ben a Marussia csapat tesztpilótája lett. Karrierjét ezévtől a korábbi versenyző, Mark Blundell cége egyengeti. Diplomáját a Madridi Egyetemen szerezte, sporttudományokból. 2012- ben egy Forma 1- es teszten súlyos sérüléseket szenvedett. A sérüléseket túlélte, azonban versenyzői karrierje befejezésére kényszerült. Forrás: http://starity. hu/sztarok/maria- de- villota/eletrajz/#ix zz2hUQwThKv

L.L. Junior kisfia Dávidka

Az Angyalok Vigyázzanak Rád Kicsi Dávidka!🕯️🕯️🕯️ Nyugodj Békében 🧸🕯️🕯️💓😭

 "Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, és nem hisszük el, hogy már Téged hiába várunk. Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon tört ketté az életed. Temető csendje ad Neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad. Vidám arcod nem látjuk többé, de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké. Elmentél tőlünk egy csendes estén, Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom. Az idő nem gyógyítja sebeinket, Mert Te igazán szerettél bennünket. Egy célod volt: a családért élni, Ezt a halál tudta csak széttépni. "

Aranyos kedves barátnöm volt, a mi Ilimamánk. . . Soha nem felejtünk el. . .

"Lehunytad szemed, csendesen elmentél, Szívedben csak az volt, hogy minket szerettél. Az idő múlik, feledni sosem lehet, Szívünkben örök fájdalom és szeretet. " "Bánatos kis szobámban gyakran sírok érted.  Nincs nekem ott egyéb csak a te fényképed.  Zokogva leborulva elfog a bánat.  Úgy érzem a szívem megszakad utánad!"

" Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki a ház ajtaján,   szorosan átőleltem volna, hogy ne hagyjon itt.   Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,   vissza mosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.   Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,   figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.   Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,   még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.   Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,   Vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.   Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,   higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna! !                    Örökké a szívünkbe éltek:- (

DRÁGA KIS LELKEK  NYUGODJATOK BÉKÉBEN!!!!!

  Igaz, hogy most ti, engem temettek.   Én azért most is, itt vagyok veletek!   Lélekben, egy másik dimenzióban.   Januárban, esőben, hóban, fagyban.   Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek.   Higgyétek el, nekem sem könnyebb!   Nem láthatom csillogó szemetek,   Mint mikor még itt voltam veletek.   Nem érezhetem kezetek melegét,   Mint beteg ágyamnál, mikor még,   Foghattuk egymás kezét. - Nehéz.   Nehéz a kezem - leteszem.   Nehéz a szemem - lecsukom.   Megyek az úton, de ne sirassatok.   Földi életemből csak ennyi jutott.   Isten, minden embernek kimérte,   Kinek hol a kezdete, és hol a vége. Nyugodj békében drága anyukám! ! !    

Hatalmas szívében mindenki számára volt hely, jelenlétével erőt sugárzott, arcán mindig mosoly ült.     A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra.  Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. ? csak mert a szemed nem lát. . . Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.   Kérlek, légy szíves. . . ha lehet, töröld le könnyeidet és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. Szent Ágoston /Hiszem, ezek mögött a szavak mögött igazság van, mert nem lehet, hogy csak ennyi az élet! /     " Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény mint a kő, és éget mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább nem áll meg, meghalsz(. . . ) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságosnak hittél, véget ér. " (Laurell Kaye Hamilton)    

Tibi elsőéves egyetemistaként Szegeden tanult, amikor egy részeg sofőrnek köszönhetően halálos balesetet szenvedett 2004- ben 19 évesen.

Egy végtelenül, jó lelkű, jó kedvű igaz barát volt, akire mindenki számíthatott, bármikor, bármiben!!! Hirtelen halála, mindenki számára el nem fogadható, és hihetetlen, nagyon hiányzol nekünk Pistike. Miért mindig a jók mennek el??? "A jó barátok mindig egymás mellett állnak, történjen bármi. Amikor azt mondják, "örökké", úgy is értik." Gyerekként úgy képzeljük, hogy a barátaink sosem halhatnak meg, hogy akiket ismerünk és szeretünk, örökre velünk maradnak. Aztán az élet fityiszt mutat, mégpedig olyan hirtelen és olyan egyszerűen, hogy onnantól kezdve meg azon gondolkozunk, vajon a családtagjaink és barátaink közül megéri-e bárki is épségben a holnapot.