Olyan hirtelen mentél el, mint egy villámcsapás. . Mindig az életunk része leszel. . sosem felejtunk el, mert akit szeretunk, azt nem feledunk el! ! ! Szeretunk nagyon! ! !  

" A LEGJOBB ÉDESANYA! ! ! ! ! ! ! ! ! " " TÉGED ELFELEJTENI SOHA NEM LEHET, SAJNOS MEG KELL TANULNI ÉLNI NÉLKÜLED! " FÁJÓ SZÍVÜNK FEL- FELZOKOG ÉRTED, MÍG ÉLÜNK NEM FELEDÜNK TÉGED!   LELKED  REMÉLEM  BÉKÉRE  TALÁLT, S  TE  MÁR  A  MENNYEKBŐL  VIGYÁZOL  RÁNK.   SOHA  NEM  FELEJTÜNK,   SZÍVÜNKBEN  SZERETÜNK, S ÖRÖKKÖN - ÖRÖKKÉ  EMLÉKEZÜNK  RÁD !   NAGYON SZERETÜNK, KIMONDHATATLANUL  HIÁNYZOL ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !   " ÚGY  MENTÉL  EL,   AHOGY  ÉLTÉL:  CSENDBEN  ÉS  SZERÉNYEN,   DRÁGA  LELKED  NYUGODJON  BÉKÉBEN ! "         "     HA  ZÚG  A  SZÉL,   TÖRDELI  AZ  ÁGAT,   SAJOG  A  SZÍV  HA  FELDÚLJA  A  BÁNAT,                            CSENDES  LESZ  A  TÁJ,   DE  A  SZÍV ,   AZ  SOKÁIG  FÁJ !   "                       " ELMENT TŐLÜNK, MINT A LENYUGVÓ NAP,     DE SZÍVÜNKBEN ÉL ÉS ÖRÖKKÉ ÖTT MARAD. "           DRÁGA  ÉDESANYÁM,   BÁR  MÉG  SZÓLHATNÁL !   SZÍVEM  SZAKAD  MEG,   HOGY  ITT  HAGYTÁL.         MIÉRT VAN  AZ,   HOGY  AKI  ELMENT,   NEM JÖN VISSZA TÖBBÉ ?        EGY   EMLÉK  MARAD CSUPÁN  DE AZ,   ÉLNI   FOG  ÖRÖKKÉ !   TE   A  JÓSÁGODAT  KÉT   MAROKKAL SZÓRTAD.            ÖNZETLENÜL  ADTÁL  JÓNAK  ÉS  ROSSZNAK.   MINDIG  EGY  CÉLOD VOLT  A  CSALÁDÉRT  ÉLNI,           EZT  A HALÁL TUDTA  CSAK  SZÉTTÉPNI !   AMIT A  PORBA ÍRUNK   ELFÚJJA  A  SZÉL,         AMIT A  SZÍVÜNKBE  VÉSÜNK  Ö R Ö K K É   É L  ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !                                 NAGYON HIÁNYZOL ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !      MINDIG SZERETNI FOGLAK ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !     MINDIG AZT KÉRDEZEM MIÉRT, MIÉRT KELLETT MÉG ELMENNED? E lmondhatatlanul  hiányzol. Semmi sem pótolhatja hiányodat. NAGYON SZERETLEK! ! ! ! ! BORZALMAS ÉRZÉS, HOGY AMIKOR VÉGLEG ELMENTÉL NEM VOLTAM VELED, S NEM TUDTAM ELMONDANI, HOGY NAGYON SZERETLEK! "   MIKOR  ELMENTÉL,   KIALUDT  EGY CSILLAG,    AZ  ANGYALOK  A  MENNYORSZÁGBA HÍVTAK.    DE  SAJNOS  ITT LENT,   ELVESZTETTÜNK TÉGED,    A LEGTISZTÁBB  ANGYALÁT  A  FÖLDNEK  S     AZ     ÉGNEK. " "   VALAKI  VÉGLEG  ELMEHET,    ŐRIZD   MEG  EMLÉKÉT  A  SZÍVEDBEN    AKKOR  VELED  LESZ  MINDIG,    LELKE  SZABADON  SZÁLL,    VÁR  A  TÚLSÓ  PARTON,    HOL  NINCSEN  MÁR  TÖBB  HATÁR! " "   VÁRJ  A  TÚLSÓ  PARTON,   LELKED      SZABADON     SZÁLLJON! " Anyám - Volt! Anyám, Rád emlékezem, . . . . . . . . hideg föld ölelésében pihensz, fölötted virágözön, gyökerei szíveden. Egy kérdés rág szüntelen, kínjaidnak tényleg vége lett ?   Az élet ennyi? Mondd! Mondhatnád Anyám! Hangod hallanám. . . . . , Bár hallhatnám! Kezed simogatnám. . . . . . . . . Bár simogathatnám! Sorsod a sorsom? Ennyi csupán? !         " Van egy ország, ahová már oly sokan elmentek,   ahova csak oda visz út, vissza sosem jönnek.     Ki itt maradt szívét bánat  járja,   fájdalmas sóhaj száll az éjszakába! "         "   NEM KELTI FÖL  SE KÖNNY, SE SZÓ, SE VEGYSZER,        HOL VOLT, HOL NEM VOLT  A VILÁGON EGYSZER! "     " A halálnak éjszakája, Őt nem adja vissza már,    Mert a sírnak jéghazája, át nem léphető határ.    Legyen sírodon a béke, aludd csendes álmodat,    Tisztelőid kegyelettel állják körül sírodat. "        " Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,    szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.    Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,    visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.    Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,    figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.      Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,    még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.    Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,    vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.    Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,    higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. "        

Édes Mamókám - Drága Marám! Igyekszem minden közösen eltöltött gyönyörű hónapunk (460 hónap) emlékére egy-egy gyertyát gyújtani. Nagyon hiányzol. Talán van túlvilág, bírd ki, igyekszem. Nálad jobb társa senkinek nem volt, ilyen társa is kevés férfitársamnak juthatott! Ha hét gyertyánál kevesebb ég, már várhatsz! Apucikád - Papóca

Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,   Emléked örökké él. Emlékedet őrzi mind, ki hű barát. Elrabolt az ár élted hajnalán, Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált: Mért vitt téged el ez a rút világ?

 Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még  Megtölteni szépséggel családod életét  Elmentél, s veled együtt eltünt a remény  De lelkünk egy darabja utadon elkísér  Veled vagyunk most is, TE pedig velünk vagy  Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.

http://itree. hu/memorial_pl ace/kovacs. gyulane Látlak- e még? Minek kérdem… Hi sz’ a milliónyi pillanat, Ha fáj az élet lelkem ablakain Az égbe hozzád fölszalad. Hű barát,   jó  anya , életemnek őrangyala; Marad j szegény, maradj vidám S te gyere majd értem drága Édesanyám . .   Hosszan tartó , nehéz    küzdelemmel  hagytál el  bennünket . Soha nem  fogunk  elfeledni  !   Szívünkben  örökké élni  fogsz ! Nem vársz már minket ragyogó szemekkel Nem    örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.   Egy gyertya az asztalon Érted ég, Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, Amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged! Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk

Napok óta próbálom megfogalmazni, de mégis szerelmétől kell, hogy idézzek. . . " . . . . . A sok terv az a hatalmas életerő ami nem hagyott nyugodni, nem tudtál 1 percre sem nyugodtan megülni, hatalmas energiád mint forgószél tombolt benned, mindenkivel kedves voltál aki megérdemelte és oda figyeltél rá amennyire tehetted. Mexiko volt az álmod, hogy eljuss egyszer. Remélem most teljesül, onnan fentről láthatod. Itt hagytál minket, mert dolgod volt máshol, de amit itt hagytál csak a hatalmas hiányod. Bárkiben és bárhol mindenütt ott hagytad a nyomod, bárhol is jártál, mindenki emlékszik rád, bármit is csináltál. Az a hatalmas életerő ami tombolt benned, most szeretteid osztoznak benne, ' oly sok dolog volt amit meg akartál valósítani és most oly sok mindent mi fontos volt neked szerte foszlik. A mindenünk vagy , bárhol is legyél, sosem felejtünk mert te vagy a forgószél. Bármit amit csinálni akartál olyan nagy erővel tetted amit mindenki csak irigyel. . . . . "

Gyöngyvirágtól lombhullásig Hiába vár.. Megint hazaindulok nemsokára Nagy néma csend borult a kis szobára Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt Nincs már ott aki eddig hazavárt.       Békülten mondom: elköltözött Nem lakik többé az élők között Óh hogy várt mindig milyen nehezen szorongva leste mikor érkezem S amikor egyszer csak elébe léptem Úgy felragyogott az a kedves két szem. Pedig szolgálatom hívó szavára Én olyan gyakran hagytam őt magára És neki fájt minden búcsúvétel Körültipegett anyai féltéssel. Amíg csomagoltam és rendezgettem Szeme kísért, csendesen ült mellettem. S belesűrítve minden féltő gondot Néhány búcsúzó szóval annyit mondott: Vigyázz magadra gyermekem! Azután egyszer Ő is útra kelt... Végső tekintetével átölelt és indult hangtalanul, csendesen... Elment! Elment! Hiába keresem Ő utazott el - ismételgetem. Tudta hogy örök hajlék hívja fenn És most előrement és hazavár Csak egy kevés idő van hátra már! S ha véget érnek próbák, földi harcok Megint meglátom azt a kedves arcot Ott hol nem választ el soha semmi És soha többé nem kell búcsút venni. Kicsiny szobánk most csendesen fogad De csendje is tud drága titkokat Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám! Hazavár most is az Édesanyám.     Minden évben eljön az a nap, amely számunkra fájó emlék marad, Eszünkbe jutnak az együtt töltött napok, fülünkben újra megcsendül a hangod. Szinte látjuk minden mozdulatod, nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod!         A temető kapuja szélesre van tárva, Útjait naponta sok- sok ember járja. Van, aki virágot, mécsest visz kezében, Olyan is, ki bánatot visz szomorú szívében. Három éve már, hogy ezt az utat járjuk, Megnyugvást lelkünkben még most sem találtunk. Sírod előtt állunk, talán Te is látod, Körülötted van ma is szerető családod. Eljöttünk újra tisztelni Téged, Szívünkben hordjuk örök emléked. Te voltál nekünk a biztató remény, Nehéz napjainkba is az utat mutató fény. Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul, Szemünkből a könny naponta kicsordul. Tudjuk, hogy csodára hiába várunk, Nyugodjál békében, szívünkből kívánjuk.         Tudom én, nem hozhat vissza a gyertyafény. Mégis újra és újra  meggyújtom a lángot, hisz annyira fáj a hiányod. E fény talán vissza vezet ide, ha nappal nem, hát éjjelente. Velem lehetsz ismét,  foghatom a kezed Istenem ugye megengeded?              

 

 

Lilianna sziv rendellenesegel szuletett. Szepsegevel, mosolyaval, kulonlegesegev el, es hatalmas szeretetevel mindenki szivet elnyerte. Rovid idot kapot o es mi kik vartuk erkezeset! Hihetetlenul nagy boldogsag volt minden vele toltot perc , ora, nap! Hatalmas meretu urt hagyot o Draga Egyetlen Kisbabam szivunkben oroke elsz a csillagok fenye Te vagy, az ejjel mosolya Te vagy, orzo angyalom Te vagy, Tied vagyok s te az enyem mindorokre. Millioszor hianyzol Szuleid es Mami. Szeretunk Nagyon ! ! !

Soha nem felejtünk! ! ! Drága Feleségem! ! ! Csodálatos Anya! ! ! Szerető Nagymama! ! ! Férjed Laci! ! ! Édesanyád! ! ! Kislányod Katika! ! ! Kisfiad Lacika! ! ! Vőd Sanca! ! ! Unokáid Lara! ! ! Leila! ! ! Lia Korina! ! Nyugodj Békében! ! ! Vigyázzanak rád az Angyalkák! ! ! Megtaláltuk a Csillagodat, onnan Nézz le Ránk! ! !