Elmentél tőlünk egy csendes alkonyon, Köszönni, búcsúzni n em volt alkalom.         http://www. youtube. com/watch? v=cM9HvJB2rSM                                                                                 

Egy nagyon jó kollégáért, akire mindig lehetett számítani. SOHA NEM FELEDÜNK.

Zagyvarékas  körzeti  orvosa, alpolgármestere  volt.   ELMENTÉL OTTHONRÓL, NEM GONDOLTÁL ROSSZRA, SZERETTEIDHEZ  SOHA TÖBBÉ  NEM  TÉRTÉL  VISSZA. A TE  SZÍVED NEM  FÁJ,  DE  A  MIÉNK  VÉRZIK, MERT  A  FÁJDALMAT CSAK  AZ  ÉLŐK ÉRZIK.   EMLÉKED  ÖRÖKRE MEGŐRIZZÜK. É

 

Az én Életem! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !  Szeretlek örökre!  

Két nagyszerű ember. Egész életükre jellemző volt a hűség, az egymás iránti tisztelet és szeretet. Legendásan szép, hosszú házasságban éltek, s a Jóisten is szerette ezt a kedves házaspárt, hiszen hoszú földi létet kaptak a Teremtőtől. Három lányuk: Zsuzsi, Klári és Jolika szeretete, ragaszkodása ölelte körül őket és az unokáké. Elsősorban Bernadett és Melinda törődése, akiknek gondoskodása megkönnyítette Kari bácsi és Jolán néni számára az idős korral együttjáró betegségek elviselését. Eltávozásuk még ma is könnyeket csal a szemekbe, hiányukat nagyon nehen viselik a családtagok. Remélem, hogy fentről is ugyanolyan derűvel pillantanak le ránk, még ittlévőkre, mint ahogyan azt a mellékelt fotó készültekor tették. Nyugodjanak békében!

Elmegyek, mert el kell mennem...  Az elválás nagyon nehéz... belátom!  Szólítottak, nincs mit tennem...  Isten veled földi élet... s családom!  Elmegyek, mert el kell mennem...  Hogy elköszönni sem tudtam... sajnálom,  Tudjátok, kiket szerettem  A síron túl is örökké...imádom!  Elmegyek, mert el kell mennem...  Vár rám az ismeretlen... hosszú álom  Míg éltem szívem és lelkem  Néktek adtam... hát ne fájjon halálom. Szabó Balázs

Köszönjük, hogy éltél, és minket szerettél. Nekünk te nem haltál meg csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre. Ha látni akarunk csak fel nézünk az égre. A csillagok útján utazol tovább ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár.

Édesanyám emlékére!

  "Elbúcsúzom de ott leszek, ahol a szél zúg a nap nevet.  Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. "   "Mit lelkem eddig félve sejtett, Előttem áll a nagy titok, Hogy csak az halt meg, ami nem lett, S az él örökké, ami volt. És nem tudom, mi fáj majd jobban: Mi itt örökre elveszett, Vagy ami él a múltban, s onnan Kivenni többé nem lehet?"                          (Vajda János) "A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk." "A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszítetted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki nem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán."                                                                                                                                         (Müller Péter) "Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túllenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja milyen érzésl Senki sem tudja milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betöltethetetlen űrt. Senki csak te."    (Kevin Brooks) "Ha a mennybe írhatnék levelet, leírnám benne Neked az érzéseimet. Beleírnám, hogy még mindig Te vagy az egyetlen, akit a legjobban szeretek és megírnám  azt is, hogy Nélküled olykor mennyire szenvedek. Vagy, hogy mióta nem vagy Velem más értelmet kapott az életem és hogy néha Hozzád húz a szívem. A hiányodat pedig gyakran megkönnyezem. Szóval, nem mindig könnyű Nekem. Pedig hidd el, nagyon igyekszem. De azért szokott mosolyogni is a lelkem. Sokszor. Akkor amikor Rád emlékezem. Olyankor eszembe jutnak az együtt töltött csodás évek, s, hogy milyen szép is volt Veled az élet. Gondolatban szinte újraélem az egymásnak adott boldog perceket és a közösen átélt élményeket. De ezek sajnos már csak emlékek. Viszont felejthetetlenek! És azt hiszem ezek azok, amik éltetnek. De hát mivel a mennybe mégsem írhatok levelet, Helyette próbálom érezni a lelkedet, mert így talán megérezheted a leírhatatlan érzéseimet." (Lippai Marianna)                             "A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az  élet. Elöször még  nincs más csak a veszteség. Minden pillanatban. Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet, lelket.  Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba. Úgy érezzük nincs tovább.  Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni. Aztán az élet mégiscsak megy tovább. Makacsan halad, pereg az idő. Egyszer eljön a pillanat - ez később, visszatekintve válik világossá - amikor már nem fáj megállás nélkül. Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében. Percek, amikor lehet másra figyelni. Szusszanásnyi kis szigetek. Aztán ezekből egyre több lesz. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente, álom s ébrenlét határát már nem a jeges felismerés  töri át, hogy nincs többé. Aztán, néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut: "Hm, emlékszel milyen vicces volt, amikor...!" Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy Ő volt. Idővel lesz öröm, lesz új lendület. Lesznek tervek, és új vágyak is. Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken. Az élet nő meg körülötte"     "Ha azt mondanám, most is gondolok Rád, ugye nem hinnéd el Nekem. Ha azt mondanám, gyere bújj most Hozzám, vajon megtennéd-e Kedvesem.                                                                   Vannak dolgok a Földön, miket újraélnék szívesen, és ha rajtam múlna újra meg újra csak Te lennél Velem. Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen, oly vonzó a fényed mit nem érek el. Álmomban látlak és minden nap várlak, mert amíg élek Nekem csillag leszel."                                                                  (Ihász Gábor: Csillag vagy Nékem)   "Az élet hosszú vagy rövid, mit számít, öröklét ha vár: lent búcsúzunk, de fent megint találkozunk, hol nincs halál."                   (Emily Bronté) "Én, aki nála jártam, Én, aki rátaláltam, Én tudom, mennyit ér a szó: szerelem. Én, aki megcsókoltam, Én soha nem feledem.. Én aki bíztam benne, Úgy mint az életemben Én, aki ismerhettem, Én, aki elvesztettem, Én soha nem feledem. Hogyha el kellene mondanom, hogy milyen is volt ő, zavarba jönnék. Szürke volt a szeme, vagy kék, már nem tudom... Csak azt tudom, hogy jobban szerettem, Mint bárki mást az életemben. "                                                                                                         

_   Édesapám emlékére- Óvári Gyula Ö egy igazi, családját és unokáját IMÁDÓ EMBER volt, aki nagyon szeretet horgászni. . Bármilyen erős is volt, sajnos a rákot nem sikerült legyőznie. SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉL, ELSEM HISSZÜK, HOGY NINCS TŐBBÉ. . NYUGODJ BÉKÉBEN ÉS VIGYÁZZ RÁNK ONNAN FENTRŐL. . SZERETÜNK AMÍG ÉLÜNK! ! ! Elmúltak az ünnepek,(2010 Karácsony) ami nekünk nélküled már soha nem lesz ünnep és már semmi nem lesz ugyanaz mint volt! ! Itt vagy velünk a szívünkben élsz, mégis elmondani nem tudom, mennyire HIÁNYZOL! ! ! Emlékek jönnek- mennek, RÁD emlékezem! ! Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod. nem látlak, nem mosolyog arcod. . Szemedből az élet már elköltözött, mikor még éltél, a betegség megkötözött. de végig az utolsókig kitartottál, éltél értünk, de csak azért mert mi nagyon féltünk. Féltünk , a csodára várva. . Nem jött a csoda , elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk, TE sem, Mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk! Nem volt tovább,   felkellett adnod  a harcot, most már mások látják nem feledett arcod. Azokkal vagy akik téged hagytak itt már régen. . Én itt maradtam, de arcod, mosolyod én a szívemben hordom. . SZERETLEK és SZERETNI is foglak ameddig élek! Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek. A csillagokra nézve, mást én már nem kívánhatok, csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok. . S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod. . Szeress minket, vigyázz ránk, mást nem is kell adnod! ! Eszembe jutnak az együtt töltött napok Fülemben újra megcsendül a hangod Szinte látom minden mozdulatod Nem is tudod, mennyire fáj hiányod. .

Kedves, jóságos, mindig jóra törekvő " földreszállt angyal" volt, aki csak szépet, s jót hagyott Maga után a földön! Így kell megőriznünk az emlékét! A Fény szülte, a Fény elvitte!

Kincső súlyos szívfejlődési rendellenességg el született. Kincsként csöppent az életünkbe de csak nagyon rövid ideig lehetett velünk. Ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom. Miért létezik halál a világon. Hiszem, hogy nem hideg sirkő lesz a felelet, Hanem boldog folytatás az égben a felhők felett! ! ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGLAK! ! ! ! APA . . . . A világ hatalom és értelem Nem értem miért tették ezt velem. Nem pörölök. Élek és hallgatok. Most Angyal, ha vannak Angyalok. De itt lent minden rút és ostoba Nem bocsátom meg senkinek soha. . . MINDIG VELEM LESZEL! ! ! ! ANYA Két szemed gyönyörű tenger tükrében játszad oznak a halacskák, kis kezed alatt szelídülnek felhőkből született báránykák. De látod elhalkult minden állat, hallgat a tücsök a madár. Csodákból faragott bölcsőjében elal udt egy kislány. . . . SZERETÜNK MÍG ÉLÜNK! ! ! ÁLMODJ SZÉPEKET! ! ! ! ANYA ÉS APA