Egy igazi barát és osztálytárs volt. . .

    " Elmúlt, mint száz pillanat, s mégis múlhatatlan, mert szívek őrzik nem szavak. " /Végh György/

1961- től a magyar könnyűzene meghatározó alakja, zeneszerzőként és előadóként egyaránt.

Szeretett Férj, Apa, Nagypapa,  nyugdíjba vonulásáig A Fővárosi Gázművek Pesterzsébeti Kirendeltségének vezetője. Isten áldjon! Nyugodj Békében! Álmod békés, boldog legyen!

 Olyan hirtelen mentél el, mint egy villámcsapás. . Mindig az életunk része leszel. . sosem felejtunk el, mert akit szeretunk, azt nem feledunk el! ! ! Szeretunk nagyon! ! !  

" A LEGJOBB ÉDESANYA! ! ! ! ! ! ! ! ! " " TÉGED ELFELEJTENI SOHA NEM LEHET, SAJNOS MEG KELL TANULNI ÉLNI NÉLKÜLED! " FÁJÓ SZÍVÜNK FEL- FELZOKOG ÉRTED, MÍG ÉLÜNK NEM FELEDÜNK TÉGED!   LELKED  REMÉLEM  BÉKÉRE  TALÁLT, S  TE  MÁR  A  MENNYEKBŐL  VIGYÁZOL  RÁNK.   SOHA  NEM  FELEJTÜNK,   SZÍVÜNKBEN  SZERETÜNK, S ÖRÖKKÖN - ÖRÖKKÉ  EMLÉKEZÜNK  RÁD !   NAGYON SZERETÜNK, KIMONDHATATLANUL  HIÁNYZOL ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !   " ÚGY  MENTÉL  EL,   AHOGY  ÉLTÉL:  CSENDBEN  ÉS  SZERÉNYEN,   DRÁGA  LELKED  NYUGODJON  BÉKÉBEN ! "         "     HA  ZÚG  A  SZÉL,   TÖRDELI  AZ  ÁGAT,   SAJOG  A  SZÍV  HA  FELDÚLJA  A  BÁNAT,                            CSENDES  LESZ  A  TÁJ,   DE  A  SZÍV ,   AZ  SOKÁIG  FÁJ !   "                       " ELMENT TŐLÜNK, MINT A LENYUGVÓ NAP,     DE SZÍVÜNKBEN ÉL ÉS ÖRÖKKÉ ÖTT MARAD. "           DRÁGA  ÉDESANYÁM,   BÁR  MÉG  SZÓLHATNÁL !   SZÍVEM  SZAKAD  MEG,   HOGY  ITT  HAGYTÁL.         MIÉRT VAN  AZ,   HOGY  AKI  ELMENT,   NEM JÖN VISSZA TÖBBÉ ?        EGY   EMLÉK  MARAD CSUPÁN  DE AZ,   ÉLNI   FOG  ÖRÖKKÉ !   TE   A  JÓSÁGODAT  KÉT   MAROKKAL SZÓRTAD.            ÖNZETLENÜL  ADTÁL  JÓNAK  ÉS  ROSSZNAK.   MINDIG  EGY  CÉLOD VOLT  A  CSALÁDÉRT  ÉLNI,           EZT  A HALÁL TUDTA  CSAK  SZÉTTÉPNI !   AMIT A  PORBA ÍRUNK   ELFÚJJA  A  SZÉL,         AMIT A  SZÍVÜNKBE  VÉSÜNK  Ö R Ö K K É   É L  ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !                                 NAGYON HIÁNYZOL ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !      MINDIG SZERETNI FOGLAK ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !     MINDIG AZT KÉRDEZEM MIÉRT, MIÉRT KELLETT MÉG ELMENNED? E lmondhatatlanul  hiányzol. Semmi sem pótolhatja hiányodat. NAGYON SZERETLEK! ! ! ! ! BORZALMAS ÉRZÉS, HOGY AMIKOR VÉGLEG ELMENTÉL NEM VOLTAM VELED, S NEM TUDTAM ELMONDANI, HOGY NAGYON SZERETLEK! "   MIKOR  ELMENTÉL,   KIALUDT  EGY CSILLAG,    AZ  ANGYALOK  A  MENNYORSZÁGBA HÍVTAK.    DE  SAJNOS  ITT LENT,   ELVESZTETTÜNK TÉGED,    A LEGTISZTÁBB  ANGYALÁT  A  FÖLDNEK  S     AZ     ÉGNEK. " "   VALAKI  VÉGLEG  ELMEHET,    ŐRIZD   MEG  EMLÉKÉT  A  SZÍVEDBEN    AKKOR  VELED  LESZ  MINDIG,    LELKE  SZABADON  SZÁLL,    VÁR  A  TÚLSÓ  PARTON,    HOL  NINCSEN  MÁR  TÖBB  HATÁR! " "   VÁRJ  A  TÚLSÓ  PARTON,   LELKED      SZABADON     SZÁLLJON! " Anyám - Volt! Anyám, Rád emlékezem, . . . . . . . . hideg föld ölelésében pihensz, fölötted virágözön, gyökerei szíveden. Egy kérdés rág szüntelen, kínjaidnak tényleg vége lett ?   Az élet ennyi? Mondd! Mondhatnád Anyám! Hangod hallanám. . . . . , Bár hallhatnám! Kezed simogatnám. . . . . . . . . Bár simogathatnám! Sorsod a sorsom? Ennyi csupán? !         " Van egy ország, ahová már oly sokan elmentek,   ahova csak oda visz út, vissza sosem jönnek.     Ki itt maradt szívét bánat  járja,   fájdalmas sóhaj száll az éjszakába! "         "   NEM KELTI FÖL  SE KÖNNY, SE SZÓ, SE VEGYSZER,        HOL VOLT, HOL NEM VOLT  A VILÁGON EGYSZER! "     " A halálnak éjszakája, Őt nem adja vissza már,    Mert a sírnak jéghazája, át nem léphető határ.    Legyen sírodon a béke, aludd csendes álmodat,    Tisztelőid kegyelettel állják körül sírodat. "        " Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,    szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.    Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,    visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.    Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,    figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.      Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,    még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.    Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,    vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.    Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,    higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. "        

Édes Mamókám - Drága Marám! Igyekszem minden közösen eltöltött gyönyörű hónapunk (460 hónap) emlékére egy-egy gyertyát gyújtani. Nagyon hiányzol. Talán van túlvilág, bírd ki, igyekszem. Nálad jobb társa senkinek nem volt, ilyen társa is kevés férfitársamnak juthatott! Ha hét gyertyánál kevesebb ég, már várhatsz! Apucikád - Papóca

Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,   Emléked örökké él. Emlékedet őrzi mind, ki hű barát. Elrabolt az ár élted hajnalán, Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált: Mért vitt téged el ez a rút világ?

 Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még  Megtölteni szépséggel családod életét  Elmentél, s veled együtt eltünt a remény  De lelkünk egy darabja utadon elkísér  Veled vagyunk most is, TE pedig velünk vagy  Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.

Nagyon hianyzol minden kedves embernek, akik szerettek- szeretnek

http://itree. hu/memorial_pl ace/kovacs. gyulane Látlak- e még? Minek kérdem… Hi sz’ a milliónyi pillanat, Ha fáj az élet lelkem ablakain Az égbe hozzád fölszalad. Hű barát,   jó  anya , életemnek őrangyala; Marad j szegény, maradj vidám S te gyere majd értem drága Édesanyám . .   Hosszan tartó , nehéz    küzdelemmel  hagytál el  bennünket . Soha nem  fogunk  elfeledni  !   Szívünkben  örökké élni  fogsz ! Nem vársz már minket ragyogó szemekkel Nem    örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.   Egy gyertya az asztalon Érted ég, Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, Amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged! Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk