Írni szeretnénk rólad valami szépet,de még könnyes a szemunk s a fájdalom éget.
itt hagytál minket, pedig imádtunk téged,hisz ma ért véget csöpp kis életed.
Hittük a végsőkig, hogy megnyered a csatát,s láttuk a szemeidben az élni akarást.
De mégse így történt s most hiányzol nagyon,üres most minden, könny nélkül nem bírjuk.
Bátor voltál nagyon, büszkék vagyunk rád,hősként viselkedtél, ez nem a te hibád!
Fényképek őrzik h itt voltál velünk,s a szívünkben öröké őrzünk, s nem feledünk!
köszönjük h itt voltál, és szebbé tetted az életünket!
Köszönjuk, hogy elhitetted velunk, hogy bármit csinálunk,azt jól csináljuk.
Köszönjuk, hogy megtanítottál minket emberül élni és másokat megbecsülni.
Köszönjuk, hogy mindig átsegítettél minket az élet nehéz időszakain.
Köszönjuk, hogy megtanítottál minket nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni.
Köszönjuk, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenunk, te sugárzó mosolyt küldtél felénk és bátorítottál, erőt adtál.
Köszönjuk, hogy gyengéiket, hibáinkat mindig diszkréten kezelted.
Köszönjuk, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultunk a világgal és elengedted a kezunk.
De sohasem hagytál magunkra teljesen.
Köszönjuk,hogy állandóan keményen dolgoztál értunk, hogy mindenem meglegyen nekunk,
és mindig biztattál minket, hogy csak így tovább és én büszkén hirdettuk: Apu mondta.
Tudjuk, hogy nem választhattjuk meg, hogy te legyél az édesapám,
de ha lehetne, akkor is téged választanánk,mert mi tégedmindig mindorokké nagyon nagyon szeretunk.