Született: 1943. 06. 12. Finke- Sáppuszta

Elhunyt: 2019. 05. 06. Szikszó

Nagyon jó édesanya, nagymama volt.
Hosszu szenvedés után békében megtért a lelke.
Dédunokáját sajnos már nem ölelhette magához, fentről vigyázz rá.
Három lánya , hat unokája és két dédunokája bucsuzik tőle.
Már fent vagy a mennyekbe, onnan nézel minket és vigyázol ránk, jó édesanyánk.



Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire
Aki többé már soha nem jöhet
Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged...
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, 
Tiszta csillagos égboltra nézve
Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :( 

Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. 
Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! 

Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"




"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad




"ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE ✝
Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.

Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt illatát,
mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.

Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek,
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.




"Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk
Enyhiti hiányát, ha álmunkba látjuk
Az ész megérti, de a sziv soha
Ha egyszer majd mi is elmegyünk ahol Ő van oda
Az élet múlik de akit szeretünk végéig könnyes szemmel emlékezünk"


"Csoda volt,hogy éltél,
nem haltál meg,
Csak álmodni mentél!!!


"Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek!
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már a csillagok közt vagyok!"




"Mikor rád gondolok s lehunyom szemem 
szeretném hallani hogy ezt mondod nekem: 
Ne sirj, itt vagyok veled 
Nem mentem el csak megpihenek 


Megpihen a lelkem s vissza jövök hozzád
Azt igértem odafentröl figyellek titeket és vigyázok rátok
ez igy is van, Tudjátok 
Ne sirj itt vagyok veled letörlöm könnyeid s megfogom kezed 
Ha majd mélyen alszol örzöm álmodat 
Közben elmesélem mostani sorsomat 
Elmondom neked hogy milyen itt élni 
béke, boldogság vesz körül s örök szeretet 
mely sugárzik felém töletek 
soha soha ne feledjetek!






Édesanyám emléke él és élni fog,

míg az én szívem e földön dobog.

Őrzöm a képét, a mosolyát,

a hangját, s minden gesztusát.



Őrzöm a mozdulatait,

mely bennem él mind a mai napig,

őrzöm a felém közvetített gondolatait,

a nekem elsuttogott szavait.



Mert nem halt meg ő, - én nékem….

csak messze távozott, hol meg nem érinthetem."




Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott.
Nélküled üres és szomorú a házunk, nem hisszük el, hogy Téged hiába várunk.





"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet.
Hogy egyszer majd találkozunk Veled!

Örök álomra hajtottad fejed,
S én itt maradtam árván...
Hogy megőrizzem emlékedet...

“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik”

Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk.
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda.
Az élet múlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."