A védő óvó szeretet az áldott jó szíve.
Anya, ki mint anyatigris óvót védet.
Harcba szállt bárkivel érted,
hogy belőled ember lehessen.
De nem engedte, hogy bajod legyen.
Ő ki a fájdalmat nem ismerte,
Ki éjjel nappal dolgozót érted.
Ő ki minden bajba támaszod az életbe,
Kire az életedet rábízhatod.
Ki az idő sodrásában megváltozott.
Ki az élettől más ruhát kapott.
Meggyötört tekintet fáj nagyon.,
Hordja az élettől kapott gyűrött ruhát.
Ő az ember ki szíve alatt vigyázott rád.
Ő az kinek lelke angyalként reppen,
Ő a te galambszívű édesanyád ki nagyon szeret.
Ne, feled ő is felszállt a sors vonatára,
Aminek a mennyország az állomása.
Ne feled mit is tett érted az életbe
Így hálás szívvel mond, ki szeretlek!
Most itt az idő tegyél te is mindet meg.
Idős beteg kezébe tégy kenyeret
Itasd, etesd, óvd, amíg lehet.
Most te légy élete védelmezője.
Amíg lehet, harcolj, küzdj a vonattal!
Mert mikor elrohan, s egyedül maradsz.
Akkor ö már nem vár haza
Nem kérdi meg hogy vagy,
Már csak a súlyos seb marad.
Nehéz szikla kemény könnyek
Marcangoló fájdalom,
mi örökre kitépi szívedet.
Fájdalmas napok tudva, hogy ő már nincs neked.
Már csak az angyalkert vár hív tégedet.
Ahol a fájdalom a magány a hazád.
Már nem tér vissza, soha hozzád.
Hogy ha fázol, betakargasson téged.
Már nem látod, s nem válaszol néked.
Már a szereteket is hiába suttogod.
Már csak az emlék, ami maradandó.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
