Elhunyt: 2011. 03. 09.

Az álomból valóság lett és egy életre szóló fájdalom…

Egy szép napon elkezdődött az életem. A szüleim még nem is tudták. Kisebb voltam az almamagnál, de éltem.
Akkor még formátlan voltam. Kislány leszek vagy talán kisfiú, barna hajam lesz vagy talán szőke és azúrkék szemem vagy zöld, mint a szüleimé, de azt tudom, hogy nagyon fogom szeretni a világot és őket! Már nődögéltem egy keveset, de még mindig túl kicsi voltam ahhoz, hogy bármit is tudtam volna csinálni magamtól. Anyu tett mindent helyettem, s milyen vicces, ő még nem is tudta, hogy ott hordott engem a szíve alatt!
Képzeljétek! Körülbelül egy év múlva már nevetni akartam, később beszélni, és már most tudtam, mi lesz az első két szavam: Anya és Apa!
Ki mondta azt, hogy még nem voltam igazi? Igaz, csak morzsányi voltam, de a morzsa is kenyér! Minden nap nőttem volna egy picit. A karom, és a lábam is kezdett volna már alakot ölteni. De még olyan sokat kellett volna arra várnom, hogy elbírjanak a lábacskáim, odaszaladhassak rajtuk Anyu karjaiba, Apu ölébe!
Elkezdett volna önállóan dobogni a szívem, és attól kezdve gyengéden dobogott volna egész életemen keresztül. Pihenés, megállás nélkül, szüntelenül. Aztán majd egyszer, sok- sok év múlva elfáradt, megállt volna, és kizárólag csak akkor haltam volna meg. De most még nem voltam a végén, sőt, csak a legelején. . . . !

Egy befejezetlen napló. . .

2011. márcus. 3
Ma mondta meg a Doktor bácsi anyukának, hogy itt élek a szíve alatt. Boldog vagy, Anyu? Te örülsz nekem Apu?
Már nem is olyan sokára a karjaitokban lehetek!

Március. 4
Anyukám és Apukám nem is tudja, hogy én kislány vagyok e vagy kisfiú. Ők fiút várnak talán, vagy ikreket. De én meglepem őket, és nem mutatom meg ki is vagyok!

Március 5.
Az arcomat már tökéletesen elképzelték. Remélték, hogy teljesen Anyura fogok hasonlítani, a szemeit és a mosolyomat tőle fogom örökölni és Apu lesz az akinek az eszét fogom tovább vinni!

Március 6.
Már bárcsak láthatnék, de még szemeim sincsenek. De hamarosan lesznek és majd rányílnak a napsugaras világra, a virágokra, és a kisgyermekekre. Még nem láttam a tengert, sem a gyerekeket, sem a szivárványt. Vajon igazából hogy fogok kinézni? És ti milyenek vagytok Anya és Apa?

Március 8.
Anyu, nagyon gyors a szívverésed! Te nem hallod, de nekem fáj minden egyes dobbanása! Olyan egyenletlen. Miért sírsz annyit? Neked egy egészséges kisbabád lesz Anyuka, nyugodj meg! Vagy miért vagy annyira ideges? Tudom, hogy egyes anyukák és apukák nem akarnak kisbabát! De Ti akartok engem igazán! Én már alig tudom kivárni, hogy a karjaitokban lehessek, hogy hozzásimuljak az arcotokhoz, hogy a szemeitekbe nézhessek! Ugye ti is pont úgy vártok rám, ahogy én rátok?

Március 9.
03:00 ANYUKA…. MIÉRT ENGEDTED, HOGY MEGSZAKADJON AZ ÉLETEM? ESÉLYT SEM KAPTAM, HOGY MEGISMERJELEK TITEKET. . . ! OLYAN BOLDOGOK LEHETTÜNK VOLNA MI EGYÜTT… TE, APA ÉS A KINCSETEK! !