Született:
1933. 02. 04. Bp
Elhunyt:
2010. 03. 11. Bp
Utolsó dal ... Mama - Tóth Dániel ...
Mama! Ha ott állsz s az utad véget ér. Ne feledd, a jó lélek mindig mennybe tér. Mama! Ne sírj! Már kiálltál annyi kínt. Angyalok vigyáznakk rád s őrzik álmaid. Ahová most mész, oda nem kísérhetlek el. De lelkemben örökké van számodra hely. Köszönöm az életet! Köszönöm, de most ég veled! Elbúcsúzom: Isten veled! Arcokon könny. Sírodon virág. Tested a földben pihen. Lelked a mennybe szállt. Hozzád száll utolsó dalom. Fáj, hogy elmentél. Nagyon, nagyon. Ahová most mész, oda nem kísérhetlek el. De lelkemben örökké van számodra hely. Köszönöm az életet! Köszönöm, de most ég veled! Elbúcsúzom: Isten veled! Utolsó dal, melyet nem hallhatsz már. Utolsó dal, úgy a szívembe váj. Utolsó kép egy könnyes arc. Hiába kérdem: Mama miért mentél el? Mama miért mentél el? Mama miért mentél el? Miért nem jössz haza?
"Ott vagy most már, ahol senki se lát. Ott vagy most már, ahol semmi se fáj. Ott vagy ahol már nincsenek kérdések. Ami utánad maradt színtiszta érzések. Gondolatban sírodnál, suttogom a neved. Gondolatban sírodnál, megfogom a kezed. Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem. És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem. S ha majd én is egyszer lecsukom a szemem. Ne fájjon már semmi, csak Te legyél ott velem. Ne sírjon az, ki akkor nem jöhet még velem, Mert aki utánam jön, annak majd én nyújtom a kezem. "
Édesanyám haja: hó, múlt időkön: takaró. Véle múlt az életem: emlékeim keresem. Édesanyám: haja hó, nagy csendemen takaró. Szavam hullik, hó szakad, szállnak múltból madarak. Édesanyám haja hó: ezüst úton takaró. Néki őrzök szavakat: versbe gyűjtöm azokat. (Devecsery László)
--Búcsú-----/-- már vékonyka voltál. kezem között semmi. ahogy átfogtalak azt gondoltam: ennyi? mégis mennyi-mennyi erőt rejtett lényed. szemeidben álmok. szívedben fáj-évek. meghajlott hátadon cipelted sok nyűgöd. gyűrött évek nyomán csak keservet küldött neked a teremtő - te mégis szeretted - pedig szép arcodon könnycseppek peregtek. erődet elszórtad reánk érdemtelen. szíved sántikálva botolva fénytelen utakra terelte törődött lelkedet. drága édesanyám az ég legyen veled!
" A temetőben Itt vagyok a temetőben, Megint Hozzád jöttem, Ezúttal, most sajnos, Semmit nem sütöttem. Nincsen meglepetés, Aminek örülhetsz, Csak a néma csend, Ami már körülvesz. Te, aki a nyüzsgést, Az Életet szeretted, Az, aki ismert, Semmit sem feledhet. . Fájósra táncoltad, bálon a lábadat, Mindent megoldottál, Volt Benned Akarat. Az a sok minden, Amiket Te tettél, Olyan szinte, - mintha, Vagy 80 évig éltél. Sosem voltál lusta, Mindig is volt dolgod, Úgy csináltál mintha, Nem is lenne gondod. Kicsi lelked tudom, Mégse volt boldog, Ha tehettem volna, Megoldom a gondod. De már nincs mit tenni, Csak egy rózsát hoztam, Te voltál az első utam, Ide jöttem nyomban. Néma csend és béke, Egy árnyékos részen, Leguggolok és csak Elmerengve nézem. Másnap reggel várom; „Ez csak egy álom”, De magamhoz térek, És a valóságot látom…"
Ezt neked hoztam:
A nyírre, nyárra, gesztenyére, hársra és az útszéli akácok sorára hiába raknak színes díszeket; karácsonyfává csupán az lehet, ki tűrt hőséget, fagyot, zivatart, kit az Isten is fenyőnek ("ANYÁNAK" ) akart. Móra Magda
Nem tud úgy szeretni a világon senki Mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kivántam megtette egy szóra, Még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon. Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam, Magát nem kimélte, csak értem aggódott. Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett. Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat, Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot. Lássak a szemében boldog örömkönnyet, Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek. József Attila
" Nőnek az árnyak, ahogy fogynak az esték, úgy fáj egyre jobban, hogy minden csak emlék. A Te szíved nem fáj, de a mienk vérzik, mert a fájdalmat csak az élők érzik. "
Kalács, keddi kalács. . .
Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a harangos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, fénye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, melyik fiókból jött elő, de olyan áldott volt az íze, olyan hétköznap- szentelő. Az asztalkendőből kibukkant szép sárga fénnyel: Itt vagyok. Nagy árnyékok, fekete gondok, még várjatok, maradjatok. Igénytelen polgár- kalács volt, olyan egyszerű, mint falum. És mégis úgy megnőtt azóta, mint úrvacsora- szimbólum. Száguldó évek távolából megérzem néha jó szagát: a tűzhely tájáról elindul s betölt szívet, betölt szobát. Lelki kenyér ínség- időkben, verőfényes vigasztalás. . . Pedig tudom: a keze föld már. És nincsen több keddi kalács. . .
/nincs már több olyan finom bejgli, mint amilyent te tudtál sütni. . . . :'( /
"Letörlöm én minden könnyed,
Áldjon meg az isten téged.
Bocsássa meg rossz szavamat,
Bocsássa meg, ha bántottalak!
Aj- aj- ja- jaj, aj- aj- jaj,
Fáj a szívem érted.
Aj- aj- ja- jaj, aj- aj- jaj,
Fáj a szívem érted.
Elindulok, merre megyek?
Sehova se nem érkezek.
Sehova se nem érkezek,
Otthonomra sosem lelek.
Aj- aj- ja- jaj. . .
Eső esik a magas égből,
Könnycsepp hull a két szememből.
Felhők közé elbújt a nap,
Mindhalálig téged várlak. . . "
Republic - Fáj a szívem
"Amikor azt kérdezed, hogy miért vettem olyan mély levegőt, némán hallgatok, mert nem mondhatom el azt, hogy nem tudok nélküled élni. Talán az a mély levegő könnyebbé teszi elviselni a fájdalmat, amit akkor érzek, amikor tudom, mégis nélküled kell élnem. Talán egyszer elfogadom, egyszer majd azt tudom mondani, hogy nekem ez így is jó, őszintén, belenyugodva, de tudod, amíg látom az arcodat a mosollyal, amit csak én láthatok, valahogy mindig egy picit darabokra törik a szívem. "
Oravecz Nóra 
Ha felnézel az égre Láthatsz ezernyi csillagot Mindenkinek van egy És az egyik én vagyok....
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
💔 💔 💔
