Nemes Nagy Ágnes: Madár
Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rámakaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár- szive.
Ha elröpülne egy napon,
Most már eldőlnék nélküle.
Az oldal szerkesztése | |
Üzenet küldése az oldal létrehozójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (0 db) | |
Gyertyái a térképen |