Csillagok közt élsz már,
angyalok közt jársz.
Ott, hol a csendből épül a vár,
s igaz lelkedre Isten vigyáz már.
Uram, adj neki örök nyugodalmat,
s egy csendes felhőn párnát.
Fogadd be őt Uram,
s vigyázd örök álmát!

Ki tudja én mit érzek?
Nehéz e kérdés, mit kérdek?
Ki tudja, miért félek?
Kitől, s az milyen lélek?
Ki tudja, miért vagyok?
Bánatim miért ily nagyok?
Ki tudja meddig élek?
Mikor száll ki belőlem a lélek?
Ki tudja miért tanulok?
Az életben hova, s mikor jutok?
Ki tudja az életben mi értelem,
Mikor sosincsen kegyelem?
Ki tudja, hol itt a szeretet, a hála,
Mikor mindennek van ára?
Ki tudja, miért kell lenni?
Hol, mikor, s mit kell tenni?
Ki tudja merre menjek?
Az álmaim hol lehetnek?
Ki tudja hol keressem őket –
Az életemben az állomásfőket?
Ki tudja miért nem szeret?
Szerelmünk miért nem mehet?
Ki tudja, hol a beteljesült Vágy?
Biztos, hogy helye nem az ágy!
Ki tudja, miért enyészek
Itt a porban, hol mindenki lenézhet?
Ki tudja, hol a végzet?
Miért, s minek élek?
Ki tudja, hol, mikor, miért, merre?
Ennek mikor jutok a végére?
                                 / karamatya /