Imádott dédnagymamám balra látható, tűzrőlpattant asszony volt, aki a családjáért élt, és akivel nagyon elbánt a saját lánya, és az unokája, az én apám. Bár csak felnőtt lettem volna, hogy megvédjem magukat mama. Nagyon fáj a haláluk, mely az 1970- es években következett be. Drága dédnagypapám hátul látható kucsmában. Halála előtt csak mamától, és tőlem búcsúzott el, mert azt mondta, hogy minket szeret legjobban. Nagyon szerették egymást, s én voltam a kedvencük. Halálukkal együtt elmúlt a felhőtlen gyermekkor, elmúlt az igazi család, elmúlt számomra a legnagyobb kincs, hogy velük lehettem. Ha jönne egy tündér, s azt mondaná kívánhatok valamit, akkor azt kívánnám, hogy vagy őket élesszük fel, vagy én mehessek utánuk, s örökre velük maradhassak. Ők az én kincseim azóta is, és mindörökké. Nem merem elhinni mai napig, hogy nincsenek, vannak. Valahol, s egyszer majd meg kell találnom őket. Muszáj.