Aki nem ismerné, annak elmondom , hogy ö az Édesanyám, aki életet adott nekem, küzdött értem  a mindenem volt. Másoknak ö volt Sárika néni a tanítónéni, aki lelkiismeretesen nem csak tanította a gyerekeket, hanem szerette és tisztelte öket. Mindegyiket kivétel nélkül. Támogatta a jóképességüt és felkarolta a gyengébbet, de soha senkiröl nem mondott le. Mindenkiben meglátta a jót a szeretnivalót, talán ezért volt olyan könnyü öt bántani, mert soha senkiröl nem feltételezett rosszat. De megbocsájtott és elment most oda ahol minden jó  és szép, ahol csak a jók vannak , ahova ö tartozik. . . . .