Drága édesanyám a legjobb feleség,  anyuka és nagymama volt. Nagyon jó ember volt, becsületes, segítőkész, aki imádta az unokáit. A családjáért mindent megtett, Egy igazi lélek ember volt.   Még csak három hét telt el, de számomra felfoghatatlan, hogy nem láthatom, nem hallhatom a hangját. HIÁNYZIK NAGYON! ! ! ! !

Nem vársz már engem ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekem szerető szíveddel. nem hallhatom
De egy könnycsepp szememben Érted ég,
és egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennem él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlem soha senki el nem vehet.

Múlnak a napok és gondolkodom,
Néha egy könnycsepp folyik az arcomon.
Ülök a csendben és elmélkedem,
Anyám, miért hagytál el engem?
Szívem olyan nagy, hogy mindent odaadnék,
Csak még egyszer hozzád közelebb mehetnék.
De távol vagy tőlem, még akkor is ha látlak, . . .

Ez a távolság csupa- csupa bánat. . . .

Telhetnek hónapok, múlhatnak évek.

Szívből szeretlek, s nem feledlek Téged!