A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
[. . . ] "mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt, Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek. Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig minden földet bejár.
Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte! Amerre járt megszerették, és ha néha megkérdezték, hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:
Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek Városok, országút pora. Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel Vándorlok, nem állok meg soha.
Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér. Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve. "
(Lord- Vándor)
Első gyertya meggyújtva: 2015. 01. 29. Gyújtotta: Liz