A világ legjobb, legönzetlenebb és legönfeláldozób b édesanyja volt. Mióta megszülettem, csak értem élt és rengeteget dolgozott. Az esküvőm után pár hónappal később kórházba került és 2 hónapnyi irtózatos szenvedés után itt hagyott engem bízva abban, hogy boldogan élek tovább. A halála nagyon mély és fájó sebet ejtett a szívemen, amely az idő múlásával sem heggedt be. Soha többé nem ölelhetem át, nem beszélhetek meg vele semmit, nem kérhetek tanácsot, nem érezhetem többé édes illatát, NEM PUSZILHATOM MEG ÉDES ARCOCSKÁJÁT, nem tud engem terelgetni az élet rögös útjain. :( Nagyon szerettem, szeretem most is, nagyon hiányzik! ! ! Nagyon fáj, hogy nincs mellettem! ! ! A legszörnyűbb az egészben, hogy a kisunokáit sosem láthatta, pedig nagyon vágyott a nagymama szerepre. Az volt az álma, hogy majd boldogan magához ölelheti őket, jobban szerette volna őket még nálam is! De nem érhette meg a boldogságot. . . . Mindig azt mondta, hogy az egyetlen jó, ami életében vele megtörtént, hogy én megszülettem! Nem olyan sorsot érdemelt, amit megélt és nagyon fáj, hogy nem volt alkalmam megszépíteni az idős korát az unokák adta örömökkel. . . . Örökké siratni foglak és nem feledlek soha! ! ! Vigyázz ránk anyukám továbbra is odafentről! ! ! ! Azért gyújtottam neki gyertyát ezen az oldalon, hogy aki szerette, tisztelte, vagy bárki aki szívesen emlékszik rá a régi munkatársai, barátai, ismerősei közül, legyen alkalma itt megemlékezni kedves személyéről.

Mikor útra keltem, még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza, többé  soha, hogy sorsom velem ily mostoha.   Hisz még fiatal vagyok,   élni akartam még, ez a szörnyű dolog miért pont engem ért?   Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom, fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom. Nincs már alkalmam megköszönni nektek, azt a sok jót , mérhetetlen szereteteket.   Ne búsuljatok.   Nekem már nem fáj semmi. , Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, szívetek egy darabja voltam, mit  nem lehet pótolni.   Nyugodj békében!

Vöröshegyi lakosok voltak.

 

Soha nem feledünk, mert nem haltál meg, csak előre mentél! Érezd jól magad, mert ott is csodák várnak Rád! Nyugodj békében Zoli!

 

Édesapám egyszerű vidéki ember volt, akinek a család  és a munka volt az élete.     "A múltba vissza nézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincsen már. "

Fájó szívvel búcsúzom.  Már most hiányzol. Soha nem felejtelek el.

Nagyon hiányzol!!  <3