"Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak tovább, csak a közepéig, Bele szólt a végzett ebbe a mesébe, amikor a legszebb volt akkor hagyták félbe. . . "

Egy igazi jo ember volt aki mindig családnak és munkának élt. Szeretö férj, jo apa és nagypapa volt. Bár sok ilyen ember lenne a világon.

Édesapámnak! "Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."

Jó ember volt, szerette a virágokat, Krónikus betegségben hunyt el. Én a lánya vagyok, Fájó szívvel búcsúzunk tőle. Pihenj te drága szív mely megszűntél dobogni, szerető jóságod nem tudjuk feledni. NYUGODJ BÉKÉBEN.

 

Felsőszentiváni lakos ott is élt Édesannyával.

  Nyugodj békében Erzsikém. Utad a szenvedés kövein vezetett, akartad az életet, de nem lehetett, megfáradt lelked feladta a küzdelmet, nem bírta a kínt, mit a sors rád méretett. Angyalok vigyázzák odafent léptedet, Mennyországban a nyugalmad meglelheted, Könnyek patakja megduzzadt itt a földön, emléked a szívemben örökre őrzöm. Fent a tejúton egy csillaggal több ragyog, lényünkben hiányod ürességet hagyott.          'Megpihent szíved, szemed álomba merült.  Felszállt a lelked, angyalok közé került.  Angyalként jössz hozzánk, éjjel csillagként ragyogsz.  Igaz nem látunk, de tudjuk, fentről mindig ránk mosolyogsz! "   Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél,   ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél.  Elvitted a derűt, a meleget,  csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet!  "Szerettem volna még élni köztetek,   de a sors másképp rendelkezett küzdöttem, de már nem lehet szeretteim, Isten veletek! "   Ez a gyertya most érted égjen,  ki fent laksz már a magas égben.  Ki vigyázol ránk, onnén fentről,  S lelkünkhöz szól a végtelenből! "

Öt évvel ezelőtt, 2006. augusztus 8- án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudomán yi Egyetem lőterének oltása közben Horváth Ákos tűzoltó hadnagy, Pintér Gábor tűzoltó főhadnagy és Reppman Károly tűzoltó hadnagy hősi halált haltak.

Gyermekkorát születési helyén Kistapolcán töltötte. Több évtizede Siklóson lakott családjával. Munkahelyei: Kesztyűgyár Siklós, Cementgyár Beremend és OTP Siklós voltak.       "  A Föld már elengedett, az égen egy csillag ragyog. "     " Emberi törvény kibirni mindent és menni, mindig tovább még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák. "                        (Hemingway)                                                      "Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,           hiszen napként az égen nektek ragyogok,           Ha rám gondoltok, soha ne sirjatok,           hiszen a szivetekben, jó helyen vagyok. "     "Mikor elment, s többé nincsen, akkor tudjuk, Ő volt minden. "

 

Ha egyszer nem leszünk, nem szabad megőrizned se bút, se bánatot. Oszd szét, ajándékozd el a tárgyakat. Mindent. . . Nem akarom, hogy hátranézz. Nézz előre! Azt akarom, hogy nevess. Hogy szabad légy tőlünk, hogy ne fájjon.