Felsőszentiváni lakos ott is élt Édesannyával.

"Megpihen a dolgos jó apai szìv àldàs és hála övezi e sírt  Szerető férj voltàl dràga édesapa  Bànatos csalàdodnak most az  ŐRANGYALA"

A legjobb ember, édesapa, nagypapa, dédnagypapa volt a világon! Rövid szenvedés után, vérző szívvel bocsájtjuk útjára!

  Nyugodj békében Erzsikém. Utad a szenvedés kövein vezetett, akartad az életet, de nem lehetett, megfáradt lelked feladta a küzdelmet, nem bírta a kínt, mit a sors rád méretett. Angyalok vigyázzák odafent léptedet, Mennyországban a nyugalmad meglelheted, Könnyek patakja megduzzadt itt a földön, emléked a szívemben örökre őrzöm. Fent a tejúton egy csillaggal több ragyog, lényünkben hiányod ürességet hagyott.          'Megpihent szíved, szemed álomba merült.  Felszállt a lelked, angyalok közé került.  Angyalként jössz hozzánk, éjjel csillagként ragyogsz.  Igaz nem látunk, de tudjuk, fentről mindig ránk mosolyogsz! "   Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél,   ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél.  Elvitted a derűt, a meleget,  csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet!  "Szerettem volna még élni köztetek,   de a sors másképp rendelkezett küzdöttem, de már nem lehet szeretteim, Isten veletek! "   Ez a gyertya most érted égjen,  ki fent laksz már a magas égben.  Ki vigyázol ránk, onnén fentről,  S lelkünkhöz szól a végtelenből! "

Öt évvel ezelőtt, 2006. augusztus 8- án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudomán yi Egyetem lőterének oltása közben Horváth Ákos tűzoltó hadnagy, Pintér Gábor tűzoltó főhadnagy és Reppman Károly tűzoltó hadnagy hősi halált haltak.

Gyermekkorát születési helyén Kistapolcán töltötte. Több évtizede Siklóson lakott családjával. Munkahelyei: Kesztyűgyár Siklós, Cementgyár Beremend és OTP Siklós voltak.       "  A Föld már elengedett, az égen egy csillag ragyog. "     " Emberi törvény kibirni mindent és menni, mindig tovább még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák. "                        (Hemingway)                                                      "Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,           hiszen napként az égen nektek ragyogok,           Ha rám gondoltok, soha ne sirjatok,           hiszen a szivetekben, jó helyen vagyok. "     "Mikor elment, s többé nincsen, akkor tudjuk, Ő volt minden. "

 

Ha egyszer nem leszünk, nem szabad megőrizned se bút, se bánatot. Oszd szét, ajándékozd el a tárgyakat. Mindent. . . Nem akarom, hogy hátranézz. Nézz előre! Azt akarom, hogy nevess. Hogy szabad légy tőlünk, hogy ne fájjon.

 

 

Csókolok egy hideg kezet, Zokogástól reszket vállam: Azt hittem: hűtlen, rászedett, Pedig csak engem szeretett S szive repedt meg utánam.

Édes kisfiam! Teljesen felforgattad az életemet, amikor 1978. április 22- én a világra jöttél. Sosem éreztem még azelõtt olyan boldognak magam, mint amikor legelõször megláttam a kis arcocskádat. Sajnos az élet úgy döntött, hogy nem ad nekünk több idõt 9 és fél csodálatos évnél. Sokat gondolkozom azon, hogy mi lenne, ha minden máskép alakult volna. Milyen lenne, ha még mindig velem volnál és akkor azon a bizonyos napon 24 évvel ezelõtt nem halt volna meg egy részem veled együtt. Senkinek sem kívánom ezt az érzést, komolyan. De sajnos az élet megy tovább és nincs visszatekerő gomb, hogy megtudjuk, mi lett volna ha. Nehezen, de tovább kellett lépnem, mert gondolnom kellett a kis Csabikára is, hiszen õ semmirõl sem tehet. Nagyon nehéz volt egyedül megbírkoznom a bánattal és közben tartani magam, hogy a fiam ne egy állandóan bõgõ anyára emlékezzen. Aztán szépen lassan sikerült lejjebb adni a sírással és eldöntöttük, hogy jöhetne még egy poronty, hogy újra zajos legyen a ház a gyermek kacajtól. Az élet fintora, hogy nem is egyet hanem egybõl kettõ virgonc kislánnyal lettünk többen. Nem tudom, hogy milyen lenne az életem ha még itt lennél, de azt tudom, hogy most milyen. Talán nem a legjobb és nem a legtökéletesebb , de mégis az enyém és van három gyönyörû, egészséges és nagyon jól nevelt gyermekem, akik úgy szeretnek téged mintha mindig is ismertek voln a. Így most öten õrizzük emlékedet és hidd el, hogy soha de soha nem feledük. Szeretõ anyukád