"Gyertyákat gyùjtunk ès mècseseket, ezek a fènyek világítsanak Neked, emlèked örökkè itt van velünk amìg èlünk, te is itt èlsz velünk"

Angolul gitározott, magyarul halt meg. A legnagyobb magyar gitáros. Legyen az álmod szép!

Nyugodjanak együtt békében!

Mindenki tudja, hogy egy nap bekövetkezik. Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát. De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Üres gyász kerít hatalmába, az ember felnőtt létére elhagyott gyermeknek érzi magát. Szomorúságot érzünk az elvesztegetett idő miatt, megbánást mindazért, amit nem mondtunk ki, és hálát mindenért, ami szép volt.  

 

                            

Hiányzol!!! ♡♡♡

 

Itt hagyott, mert menni akart. Menni, megnyugodni, lezárni ezt a szenvedéssel teli, megkeseredett földi életét. A szívemben nagyűrt hagyott, nem tudom, nem akarom, nem tudom elengedni! Fáj, hogy feladta, fáj, hogy el akart menni, pedig lett volna visszaút. Rendkívül erősnek éreztem, de megtört. Kértem, hogy ne hagyjon itt, de hiába. Elhagyta magát, és megadta magát a betegségeknek. Tudatosan nem akart meggyógyulni! Menni akart! Nagyon hiányzik, szeretem, mindennap velem van, és tudom, érzem, hogy fentről vigyáz rám, hisz a mindene voltam, Ő  az APUKÁM! ! ! ! !

" . . . Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: " Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" , vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. . . "

 

  A legkiválóbb Ember és Orvos Dr. Pámer Zsuzsanna emlékére. "Számomra az orvoslás szolgálat, s nem szolgáltatás. "