Szeretünk téged mindörökké . Hiányzolnekünk nagyon ngayon  bened mindig meg volt az hogy felvidits az ebereket , vagy ha úgy volt akkor mosolyt csalj az arcukra :) ezt szeretük leginkáb benned. Hiányzol mindenkinek de tugyuk hogy fetröl figyelsz minket és vigyázol ránk. Pusszilunk téged: Szilvi, Betti, Ilonka, Nyugodj Békében:(:' (.

Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"

Anyu ne sírj, itt vagyok veled. Nem mentem el, csak megpihenek. Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád. Te csak bízz bennem, s meglátod, Újra veled lesz a te boldogságod. Tudom, hogy szerettek, én is benneteket. Azt ígértem, Odafentről figyellek titeket, És vigyázok rátok ez így is van. Tudjátok. Anyu ne sírj, itt vagyok veled. Letörlöm könnyed, s megfogom kezed. Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat. Közben elmesélem mostani sorsomat. Elmondom neked, hogy milyen itt élni, És boldognak lenni. Béke és boldogság vesz körül, S örök szeretet, mely sugárzik felém tőletek. Soha, soha ne feledjetek!

 

 

Fiatal korától beteg volt, nem volt hozzá kegyes az élet. . .   Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten az életéről beszélt , és én hallgattam csendben . Olyan jó volt látni szeme csillogását minden benne rejlett bánat , és boldogság . Két kis ráncos kezét az ölébe fektette bizony az élet őt , soha nem kímélte . Annak ellenére a sorsot nem okolta a Jó Isten a gondját mindig megoldotta . Amikor a munka őt kifárasztotta , még akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra . - Kislányom mondta , soha nem felejtem , a szavai most is itt csengnek fülemben . A jóság , és szeretet munkálkodjék benned még ha néha bizony komisz is az élet . Haragot ne táplálj senkivel sem szemben ha kővel megdobnak , dobj vissza kenyérrel . Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor törékeny kis testét megölelném százszor . Az a sok - sok kérdés , ami itt maradt még bennem , választ kérnék tőle , s megnyugodna lelkem . Magamra maradtam , egy üres székkel a verandán minden szép elmúlik , az élet gyorsan elszáll . Tűnődöm magamban miközben a kósza felhőket nézem drága jó nagyanyám , örökké míg élek szívemben élsz nékem.

Kedves barát és ismerősként szerettük.

 

 Drága Édesapa!

  Az élet hosszú vagy rövid, mit számít, öröklét ha vár; lent búcsuzunk, de fent megint találkozunk, hol nincs halál. Emily Bronte