Pörgetem a régi leveleinket, és elszorul a szívem... Gitta gyújtom a gyertyákat, ahogy anno megbeszéltük, s imám érted szól. S amikor a szív megszűnik dobogni, fénye kiárad, és gyönyörű égi palásttal vonja be vállát. A kapuk nyílnak már, egy új világ szólítja a hazatérőt, s talán soha nem érzett gyöngédséggel fogadja őt ölébe az új otthon. Pihenni, és emlékezni a legfontosabbra: A teremtett világban soha nem maradsz egyedül. Soha nem veszíthetjük el egymás szívét, mert van egy Fény, mely túlér minden árnyékon, mely ismeri a szív titkát, s az a Tiéd...

  Drága Anyu, Szeretett Nagymamám!   Nyugodj békében! ! Mindíg szeretni fogunk! ! Nagyon sajnálom, hogy szenvedned kellett, és fájdalmas volt az út. De mostmár fentről vigyázol ránk, és szívünkben örökké élsz.   Szerető lányod Ildi, és párja Laci és Egyetlen kisunokád Alex          

Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél! Nem hagytál itt minket csak álmodni mentél! Szívünkben emléked örökre itt él! Ha látni akarunk csak felnézünk az égre! NAGYON HIÁNYZOL HELÉNKÉM!  

"Édes barátom, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében, az élet egyszer csak Őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk Róla: Hol volt.. majd rázuhant a mázsás szörnyű mennybolt s mi ezt meséltük róla: Nem volt.. Úgy fekszik Ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt néma szobra nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer, hol volt, hol nem volt a világon egyszer...." Kosztolányi Dezső  

Tragikus hirtelenséggel hunyt el. A legjobb anya, nagymama és dédnagymama volt. Nyugodjon békében. A gyász.. "Hirtelen lettél túl messze Szívünkhöz mégis nagyon közel Utánad hatalmas űr maradt Minden szép pillanat egy fájó emlék folt marad Nem telik el nap, hogy ne gondolnánk reád Könnyeink elfogytak, csak a lelkünk sír már Mindezen nem változtat, hogy Szeretünk soha el nem feledünk!" -Kovács Mercédesz

Egy szerencsétlen baleset következtében aludt el örökre 16 évesen :(

Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "

 

 

Apukám emlékére Látván sírhelyed, Szememen könnyeket ereszt. Utoljára akartam mondani, hogy szeretlek, De már nem volt idő, elhagytál minket. Ha kívánhatnék egyet, az lenne, Bár láthatnám ragyogó szemedet. Mikor megtudtam, hogy már nem látlak többet, Nagyon távol éreztem magam Tőled. Én még mindig szeretlek Téged,űS felejteni nem foglak igérem. Te még most is velünk vagy, S szállsz a gondolataimban. Ha itt lennél, ezt mondanám, Örökké szeretlek édesapám.