Megpihent a kéz, mely értünk dolgozott, megpihent a szív, mely értünk dobogott, könnyes az út, mely hozzád vezet, örökké őrizzük emlékedet.

Édes apám nyugodj békében.

 

 

Miként a rab a cellafalat, úgy kopogtatnám sírodat, megtanultam ott a jelet- de más rabság ez, a Tied.   Talán a fény, a fergeteg, s a vadgesztenye- levelek, mik sírodra keringenek, ők tudják a morze- jelet.       Hiányzol APU!  

  Szent Ágoston: Ne sírj, mert szeretsz engem "A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne  keress új szavakat. Ne  fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne  árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más, a fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül … csak mert a szemed most nem lát … Nem vagyok messze,   ne  gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni lelkemet és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem. Kérlek, légy szíves, … ha lehet, töröld le könnyeidet, és  ne   sírj  azért, mert annyira szeretsz engem …"

bátyám