Tiéd a csend, s a nyugalom.   Miénk a bánat s a fájdalom.    A halálból vissza nem hozhatom  pedig úgy hiányzik nekem  fel sem tűnt hogy ilyen fontos míg itt volt  és most érzem igazán hogy már nincs nekem  könnyek között kínzó fájdalom  hogy miért nem lehet itt velem  ő a nagypapám, kit nagyon szerettem  s míg élek emlékét megőrzöm itt legbelül a szívemben. . .

 

      Megpihent a kéz, mely értünk dolgozott, megpihent a szív, mely értünk dobogott, könnyes az út, mely hozzád vezet, örökké őrizzük emlékedet.

Édes apám nyugodj békében.

 

 

Miként a rab a cellafalat, úgy kopogtatnám sírodat, megtanultam ott a jelet- de más rabság ez, a Tied.   Talán a fény, a fergeteg, s a vadgesztenye- levelek, mik sírodra keringenek, ők tudják a morze- jelet.       Hiányzol APU!  

  Szent Ágoston: Ne sírj, mert szeretsz engem "A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne  keress új szavakat. Ne  fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne  árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más, a fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül … csak mert a szemed most nem lát … Nem vagyok messze,   ne  gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni lelkemet és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem. Kérlek, légy szíves, … ha lehet, töröld le könnyeidet, és  ne   sírj  azért, mert annyira szeretsz engem …"