Erzsike (Ragályi Andrásné)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 126 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2019. 05. 09. Gyújtotta: Lányod Tündi.
Nagyon jó édesanya, nagymama volt. Hosszu szenvedés után békében megtért a lelke. Dédunokáját sajnos már nem ölelhette magához, fentről vigyázz rá. Három lánya , hat unokája és két dédunokája bucsuzik tőle. Már fent vagy a mennyekbe, onnan nézel minket és vigyázol ránk, jó édesanyánk. Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :( Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!" "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad "ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE ✝ Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen. Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében. A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek. Szép volt ez az álom, tündérien szép, mert újra átélhettem az otthon melegét, és újra érezhettem azt illatát, mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot. Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek, mert tudom, van még hely, hová hazamehetek, hisz amíg az álmok világában anyámra lelek, én sem lehetek elárvult gyerek. "Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk Enyhiti hiányát, ha álmunkba látjuk Az ész megérti, de a sziv soha Ha egyszer majd mi is elmegyünk ahol Ő van oda Az élet múlik de akit szeretünk végéig könnyes szemmel emlékezünk" "Csoda volt,hogy éltél, nem haltál meg, Csak álmodni mentél!!! "Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek! Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már a csillagok közt vagyok!" "Mikor rád gondolok s lehunyom szemem szeretném hallani hogy ezt mondod nekem: Ne sirj, itt vagyok veled Nem mentem el csak megpihenek Megpihen a lelkem s vissza jövök hozzád Azt igértem odafentröl figyellek titeket és vigyázok rátok ez igy is van, Tudjátok Ne sirj itt vagyok veled letörlöm könnyeid s megfogom kezed Ha majd mélyen alszol örzöm álmodat Közben elmesélem mostani sorsomat Elmondom neked hogy milyen itt élni béke, boldogság vesz körül s örök szeretet mely sugárzik felém töletek soha soha ne feledjetek! Édesanyám emléke él és élni fog, míg az én szívem e földön dobog. Őrzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát. Őrzöm a mozdulatait, mely bennem él mind a mai napig, őrzöm a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg ő, - én nékem…. csak messze távozott, hol meg nem érinthetem." Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, nem hisszük el, hogy Téged hiába várunk. "Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván... Hogy megőrizzem emlékedet... “Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."
