Nagyon kedves, nagylelkű barát volt és nagyszerű fia volt szüleinek! Imádta mindenki! Hirtelen ment el és azóta sem értjük, hogy miért!

 

 

"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad." SZIVÁRVÁNYON TÚL Körmendi Gitta: ANGYAL-LÁNY  (Köztünk járt ...) Száll a tavasz, vele messze szállt egy lányka, elröppent egy könnyebb, tisztább valóságba. Ragyogóan szép volt. Olyan, mint egy angyal. Most új otthonában várják kitárt karral. Csillagszemmel nézett a halállal szembe, találkozásukat semmi sem sejtette. Egyikünk sem tudta, hogy messze fog menni. Nem marasztalhatta köztünk senki, semmi. Visszatért könnyedén angyalotthonába, fénybe repítette leheletnyi szárnya. Eddig itt járt köztünk boldogságra vágyva, segíts neki, Uram, hogy ott megtalálja. Terítsd a vállára fénylő köpenyedet, tedd hollóhajára áldón kezeidet! Áldd meg vigaszoddal azt is, aki árva, akit fájdalmasan összetört hiánya. Míg nekünk az utunk idelent kell járni, csupán lelkünk szárnyán tudunk Vele szállni, csak a fénysugárban ismerhetünk rája, erre a csodaszép, fénylő Angyal-lányra. Ki most láthatatlan, felhők fölött táncol, akit szíveinkhez a szeretet láncol. Elég, ha e láncnak ránk nehezül súlya. Engedjük, hadd szálljon szivárványon túlra.

 

"Itt hagytál engem, búcsú nélkül, összetörve, reménytelenül. Nem tudtam Tőled elköszönni, és sok hibámat jóvátenni. Már nem tudom elmondani, mennyire nagyon szeretlek. Én nem tudok lemondani, folyton várlak, és kereslek. "      Kati

KPM nyugdíjasa volt.

Hittünk az Istenben, bíztunk a gyógyulásban, de mikor már abban sem akkor a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél nem is haltál meg, csak álmodni mentél.

Kulcsár Lászlóné egy nagyon kedves. jólelkű asszony volt. Imádta a gyerekeit, mindent megtett családjáért. Szeretett társaságban lenni, nevetni.   Sajnos nagyon beteg lett, daganatos betegségben hunyt el. Küzdött életéért, de a rák túltett rajta. :( Aki ismerte tudta hogy halála előtt is látszott rajta h küzdött az életéért, leakarta küzdeni a rákot, de sajnos nem sikerült. Gyújtsunk érte gyertyát, hogy örökké köztünk maradjon emléke.  

"Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már a csillagok közt vagyok!"

Aki nem ismerné. . . ? Őt MINDENKI ismerte. . . és szereti. Nagyon szereti.  Találkozunk. . .

A világ legjobb, legönzetlenebb és legönfeláldozób b édesanyja volt. Mióta megszülettem, csak értem élt és rengeteget dolgozott. Az esküvőm után pár hónappal később kórházba került és 2 hónapnyi irtózatos szenvedés után itt hagyott engem bízva abban, hogy boldogan élek tovább. A halála nagyon mély és fájó sebet ejtett a szívemen, amely az idő múlásával sem heggedt be. Soha többé nem ölelhetem át, nem beszélhetek meg vele semmit, nem kérhetek tanácsot, nem érezhetem többé édes illatát, NEM PUSZILHATOM MEG ÉDES ARCOCSKÁJÁT, nem tud engem terelgetni az élet rögös útjain. :( Nagyon szerettem, szeretem most is, nagyon hiányzik! ! ! Nagyon fáj, hogy nincs mellettem! ! ! A legszörnyűbb az egészben, hogy a kisunokáit sosem láthatta, pedig nagyon vágyott a nagymama szerepre. Az volt az álma, hogy majd boldogan magához ölelheti őket, jobban szerette volna őket még nálam is! De nem érhette meg a boldogságot. . . . Mindig azt mondta, hogy az egyetlen jó, ami életében vele megtörtént, hogy én megszülettem! Nem olyan sorsot érdemelt, amit megélt és nagyon fáj, hogy nem volt alkalmam megszépíteni az idős korát az unokák adta örömökkel. . . . Örökké siratni foglak és nem feledlek soha! ! ! Vigyázz ránk anyukám továbbra is odafentről! ! ! ! Azért gyújtottam neki gyertyát ezen az oldalon, hogy aki szerette, tisztelte, vagy bárki aki szívesen emlékszik rá a régi munkatársai, barátai, ismerősei közül, legyen alkalma itt megemlékezni kedves személyéről.